14.-15. Fejezet

 

Tizennegyedik fejezet

Josie

 

Fordította: Sweety

 

Valami történt, de fogalmam sem volt, hogy mi lehet az. Két hét telt el, és valami nem stimmelt a fiúkkal. Még mindig nagyon figyelmesek voltak velem. Erre a gondolatra, mosolyra húzódott a szám. Igen, nagyon figyelmesek voltak. Azonban kezdtem belefáradni a kényeztetésükbe.

Tudtam, hogy határozott hadi tervvel kell előállnom, hogy kiderítsem, mit rejtegetnek. A figyelmemet nagyon ügyesen elterelték a testükkel és a házvadászattal. Két nappal ezelőtt, miután már tíz különböző házat és lakást néztünk meg, végül egy már üresen álló, három hálószobás, deszkaborítású ház mellett döntöttünk. Ez Mattie és Julian ballarati házára emlékeztetett a teleppel szemben. Még egy fényképet is küldtem róla a szüleimnek. Anyának nagyon tetszett. Apa úgy gondolta, hogy túl régi, és némi munkára szorul. Másnap, az órák után a telefonomat bekapcsolva, huszonhat üzenet várt. Mindegyik apámtól jött, és a legtöbbjük a ház felújításához szükséges szerszámok képét tartalmazta, amire majd a srácoknak szükségük lesz. A többi képen bútorok voltak. Végig néztem az összeset, aztán úgy döntöttem, hogy itt az ideje felhívnom apámat.

– Kislányom – kiáltott vidáman a telefonba, amikor felvette a telefont.

– Szia, apa. Tudnál...

– Nincs idő beszélgetni, kicsim. Az Ikeában vagyok. Most találtam meg a tökéletes kanapét és ülőgarnitúrát. Világoszöldek. Mit gondolsz?

– Ööö...

– Hmm, talán nem is a zöld, épp most láttam egy kék garnitúrát. A fenébe, igen, azok jobban néznek ki.

– Apa – kiáltottam a telefonba, miközben a következő órámra sétáltam, mire Eli kuncogni kezdett mellettem.

– Igen, kislányom?

– Miért nézel nekünk bútorokat?

– Hát, mert szükséged lesz új cuccokra a lakásodba a srácokkal. Anyukáddal akartunk neked venni valami házavató ajándékot. Azt mondta, hogy egy mikrohullámú sütőt vagy egy vázát, de az a szar nem lesz jó a mi kislányunknak. Ne aggódj, majd én összeállítok valamit, és elküldöm neked, aztán... mondd meg a fiúknak, hogy készítsék elő a szerszámokat. Egy darabig maradok, hogy segítsek a házon.

Ó, te jó ég!

Bár féltem, hogy apám itt marad, amikor két férfival élek együtt, mosoly kúszott az ajkamra, mert az apám, bármerre is jártam, vagy akárhány éves voltam, sosem fáradt bele abba, hogy gondoskodjon rólam.

Így csak sóhajtottam, és szeretetteljes hangon mondtam a telefonba: – Oké, apa. Majd szólok nekik.

– Szeretlek, kislányom – mondta a telefonba.

– Szeretlek, apa. – Vigyorogtam, azután letettem a telefont.

A ház másik előnye, hogy nem volt messze Simone-tól, az egyetemtől, vagy az étteremtől. Persze még mindig voltak fenntartásaim az összeköltözéssel kapcsolatban, különösen, hogy valamit eltitkoltak előlem, valamit, ami feszélyezte őket.

Ha úgy adódna, visszautasítanám az összeköltözést, amíg nem bíznak abban, hogy már nem vagyok az a félénk kislány, akinek még mindig látnak. Velük akartam lenni, testestül-lelkestül, és ez azt is jelentette, hogy bármit megtennék értük. Ha valamilyen módon segíthettem volna nekik, megtettem volna. Nem számít, milyen helyzetben voltak. Senki sem állhatott az embereim és közém.

Csak meg kellett mutatnom nekik, hogy felnőtt nő vagyok. Megerősödtem, és ezt nekik köszönhetem.

Igen, lehet, hogy félénk és gyáva voltam, amikor Cameronról és a barátairól volt szó, de akkoriban úgy éreztem, nincs mit féltenem.

Most viszont volt.

Sőt, kettő is.

És itt volt az ideje, hogy megtanulják, hogy ott vagyok mellettük, és értük mindent kockára teszek.

– Drágám, ülj már le, vagy kilyukad a szőnyeg a sok járkálástól – mosolygott Dodge a kanapéról.

– Van egy kis bubis vized? – szólt Dallas a konyhából. Erre abbahagytam a járkálást, és a konyha irányába fordultam. Egy rosszarcú motoros csak bubis víznek hívta a szódát?

– Asszony? – szólt újra Dallas, majd megjelent az alakja az ajtóban. – Van bubis vized egyáltalán?

Fékezhetetlenül tört ki belőlem a nevetés, és ha egyszer elkezdtem, már nem tudtam abbahagyni. A hasamat fogtam és kétrét görnyedve röhögtem.

– Mi a fasz van vele? – csattant fel Dallas.

– Valószínűleg hülyén hangzik a szádból a bubis víz.

A szememet törölgetve néztem, ahogy Dallas vállat von, és visszasétál a konyhába, miközben azt motyogta: – Ezt nemnek veszem. A kibaszott nők meg vannak őrülve.

– Drágám, jó látni, hogy mosolyogsz és nevetsz. Most gyere, ülj le Dodge bácsi mellé, és mondd el neki, hogy mi jár a fejedben.

Sóhajtva mentem a kanapéhoz, és leültem mellé. Kezdtem jobban megismerni Dodge-ot és Dallast, miután az embereimmel történő első együttlétet követő reggelen újra találkoztam velük. Eli és Caden másnap reggel aranyosak voltak, minden adandó alkalommal megöleltek és megcsókoltak. Reggeli közben kopogtak a bejárati ajtón. Miután Caden kinyitotta, Dallas és Dodge társaságában jött vissza. Nem számítottam rá, hogy találkozni fogok velük, és amikor közölték, hogy ők vigyáznak rám ma, mert az embereimnek dolguk van a klubban, mindenféle dráma nélkül elfogadtam. Azóta ez még kétszer fordult elő, és bár élveztem Dodge humorát és Dallas mogorvaságát, mégis idegesített, mert a pasijaim megint eltitkoltak előlem valamit.

– Dodge? – Kezdtem, és a kezeimet az ölemben összekulcsoltam.

– Igen? – kérdezte fáradtan.

– Tudom, hogy a srácok készülnek valamire, de valamit eltitkolnak előlem, és kezdem úgy érezni, hogy valami nagy dologról van szó. Emellett biztos vagyok benne, hogy semmi köze a klubügyekhez, különben te és Dallas is ott lennétek, én pedig egy újonccal lennék itt helyette. Szóval az a kérdésem, hogy kell-e aggódnom az embereim miatt?

– Josie, tudod, hogy szart se mondhatok neked. Ez a testvérkódex. – Hülye rohadt kódex.– Ne aggódj, drágám. Ne rántsd fel a bugyidat semmi miatt.

– Miért beszélsz a csajunk bugyijáról? – Eli a bejárati ajtóból bámult.

Gyorsan felálltam, és Eliról a háta mögé néztem. – Hol van Caden?

Eli besétált és becsukta az ajtót. Két lépés után már a karjaiban voltam. – Kicsim. – Elmosolyodott, mielőtt az ajkai az enyémhez értek volna. – Mindjárt feljön. Épp az ingatlanügynökkel telefonál. Hívták.

A szemeim tágra nyíltak. A mellkasára tett kézzel ellöktem magamtól, és kiléptem az öleléséből.

Hazugság.

Eli épp most hazudott nekem.

– Nagyon elbasztad, tesó – sóhajtott Dodge.

– Josie?

– Egy másik nő? Mindkettőtöknek van másik? Tudom, hogy még tanulok, de nem gondoltam, hogy olyan rossz vagyok, hogy mindketten másnál keresgéljetek.

Nem ezért kezdődtek a hazugságok? A férfiak megcsaltak? Hallottam történeteket, hogy ez mindig megtörtént.

– Édesem, mi a faszról beszélsz? – Felém nyújtotta a kezét.

Még hátrébb húzódtam, majd megpördültem, és a kanapé mögött csípőre tettem a kezem.

– T-te most hazudtál nekem, Eli.

– Micsoda? Nem...

– Testvér, add fel – ugatott Dallas a konyhaajtóból. – Josie beszélt az ingatlanügynökkel. Ők voltak itt az előbb.

– Bassza meg – sziszegte Eli. Hátat fordított nekem, és újra káromkodott. Beletúrt a kusza hajába.

Hirtelen kinyílt a bejárati ajtó, és Caden lépett be. Eliról rám nézett, és az amúgy is morcos arca elsötétült. – Mi folyik itt? – kérdezte bosszús hangon.

Eli felsóhajtott. – A csajunk azt hiszi, hogy el akarjuk hagyni.

– Micsoda? – ugatott Caden.

– Mindketten titkoltok előlem valamit, és Eli az előbb hazudott nekem. Kivel beszéltél odalent, Caden?

– Az igazság...

– Testvér. – Eli megrándult, és megrázta a fejét.

Felhorkantottam. – Tényleg, te is? Hát persze. Kurvára rendben – kiabáltam, és elviharzottam a hálószobába, becsapva magam mögött az ajtót.

A káromkodás olyasmi volt, amit eddig nem csináltam, de most helyesnek és egyben nagyon jónak is éreztem. Illett a hangulatomhoz. Már nem fenyegetett a sírás, helyette inkább dühös voltam. Miért döntöttek úgy, hogy hazudnak nekem? Azt hittem, azt akarják, hogy minden működjön hármunk között. Vajon tévedtem?

Hülye férfiak. Túlzásba vittem ezt a megcsalást. Nem, őket ismerve, valószínűleg meg akartak védeni valamitől. Hát nem tudják, hogy mellettük nem kell senkitől megvédeniük? Ha bármi köze lenne hozzájuk, tudni akartam volna, hogy segítsek. Ott akartam lenni nekik.

De miért nem hagyták, hogy ott legyek?

Az istenit! Miért fájt annyira, amikor hazudtak?

Ha bárki másról lenne szó, nem érdekelne. Nem sok emberben bíztam úgy, mint Cadenben és Eliban, és valószínűleg ezért is fájt annyira a hazugságuk. Darabokra törte a szívemet, és csorbát ejtett az irántuk érzett bizalmamon. Legszívesebben sikoltoztam, vagy hánytam volna az egésztől. A bensőm teljesen felkavarodott.

 

Pick

 

A kurva életbe, egyik rémálomból a másikba estem. Csakhogy ez most rosszabb volt, mert megbántottuk Josie-t. Soha nem akartam, hogy ez megtörténjen, de nem akartam belekeverni őt abba, amit megtudtam.

A két héttel ezelőtti ebédrandi a terv szerint alakult... most pedig szarul sült el.

Időben érkeztünk, és Cameron meg az elcseszett apja már ott ücsörgött valami szaros, nyamvadt étteremben. Valószínűleg azt gondolták, hogy nem rendezünk jelenetet. Fogalmuk sem volt, hogy Cameron fog jelenetet rendezni.

Eli ment elöl, amikor beléptünk. Mindketten körülbelül egyforma méretűek voltunk, így nem láttam tőle semmit, miközben a főpincér gyorsan és csendesen, egy hátsó asztalhoz vezetett minket, miközben mindkettőnkre rosszalló pillantást vetett.

– Ők azok, apa – mondta Cameron taknyos hangon.

Megkerültem Eli-t, és lenéztem Nigelre. Reméltem, hogy felismer és kiborul, de még azután sem reagált, hogy ki vagyok, miután tetőtől talpig végignézett rajtam. Jóllehet tizenöt év telt el, és én még csak egy kisfiú voltam, amikor megerőszakolt. Ez a beteg fasz elvett tőlem valamit, amit nem kellett volna.

Éppen azon voltam, hogy tönkre tegyem a kapcsolatát a pöcs fiával, aminek nem is örülhettem volna jobban.

– Kérem, foglaljon helyet, és mondja el, miért zaklatta a fiamat – mondta felhúzott orral.

Megrázva a fejem, vigyorogtam és rátenyerelve az asztalra odahajoltam. – Nem maradunk, te faszfej. Kizárt, hogy valaha is leüljek veled egy asztalhoz.

A szemei tágra nyíltak. – Ismerlek én téged?

Humortalan kuncogás hagyta el a számat. – Gondolom, nem ismersz meg. Nagyon régen volt már. Először is azt akarom, hogy figyelj rám, és tedd, amit mondok, különben elbaszom az életed, még jobban, mint amilyen már most is.

– Ne fenyegess engem. Azonnal hívom a rendőrséget, és letartóztatnak – követelte Nigel. A fia hátradőlt a székében, és önelégülten mosolygott ránk.

Eli terpeszben megállt mellettem, és keresztbe fonta a karját a mellkasán. Nigel tekintete Elira siklott, majd összehúzott szemmel nézte Eli mellényét, majd visszanézett rám.

Mosolyogva kérdeztem: – Most már látod, ugye? Mi a Hawkshoz tartozunk, és a te fiad itt baszakszik az egyikünkkel.

Cameron felhorkant. – Ő nem közületek való. Ő egy klubkurva.

Éreztem, hogy Eli megmozdul. Rápillantva láttam, hogy a késéhez emeli a kezét. Megráztam a fejem.

– Bassza meg – sziszegte. – Akkor csináld gyorsan, mielőtt szemen szúrom a köcsögöt.

– Josie nem egy klubkurva. Ő a mi nőnk, és a klubban a többieknek számára is családtag – mondtam Cameronnak. Megforgatta a szemét. Az apjára pillantva hozzátettem: – Szólj a fiadnak és a barátainak, hogy tartsák magukat távol Josie-tól, vagy elmondunk nekik néhány titkot a te múltadról.

Nigel kuncogott. – Nekem nincsenek titkaim, úgyhogy semmid sincs ellenem.

– Emlékszel Rosemaryre és a fiára?

Kurvára igen. Elmosolyodtam.

Csodálatos látvány volt, ahogy Nigel elsápadt. Új megvilágításban nézett rám, és tanulmányozta az arcomat. – Te...

– Igen, faszfej. Én vagyok az a gyerek, akit szexuálisan zaklattál, amikor még csak tizenkét éves voltam.

Elvörösödött és hirtelen felállt az asztaltól. – Micsoda? Fogalmam sincs, miről beszélsz. Én soha nem...

Ekkor elővettem egy fényképet a farzsebemből, és az asztalra csaptam. Cameron gyors volt. Ezt meg kell hagyni neki. Felkapta, mielőtt az apja hozzá érhetett volna. Vicces volt nézni, ahogy Cameron tanulmányozza a fényképet. Először felhúzta az orrát, aztán összeszorította a száját. A felfordult gyomrára tette a kezét, aztán ugyanolyan gyorsan felállt, mint az apja, és hozzávágta a fényképet.

– Mi az, nem tudtad, hogy apád a kisfiúkra bukik? – Gúnyolódott Eli. – Távol tartotta tőled a kezét, Cammy?

Cameron szemei kitágultak. Valami elindult az agyában, és kíváncsi voltam, mi lehetett az. Az arca jéghideggé változott, ahogy az apja lábai elé köpött. – Undorodom tőled. Soha többé nem akarom, hogy bármi közöm is legyen hozzád. – Megkerülte az asztalt és elindult.

Eli megragadta a karját. – Állj meg.

– Azt teszed, amit mondunk – kezdtem. – Hagyd békén Josie-t, és a barátaid is felejtsék el őt... különben apád múltját kitálalják az újságok. Biztos vagyok benne, hogy nem akarod, hogy bárki is megtudja, mire vetemedett az apád, amikor még te is kisfiú voltál. Mindenki azt fogja hinni, hogy veled is ugyanezt tette. Te mindig is támogattad az apádat. Hogy nézne ki az összes barátod előtt?

Cameron keze ökölbe szorult. Meg akart ütni, és én csak arra tudtam gondolni, hogy rajta. Az arca eltorzult a dühtől, ahogy visszanézett rám.

– Cameron – kezdte Nigel, és a fia karjára tette a kezét.

– Ne merj hozzám érni, baszd meg! – vicsorgott Cameron, közben biccentettem Elinak, aki elengedte, ezután kisétált az étteremből.

– Jobb, ha a fiad után mész, Nigel. Nem akarom, hogy most kihátráljon az egyezségünkből. – Eli elvigyorodott. Nigel gyorsan pénzt dobott az asztalra, és a fia után ment.

Akkor még azt hittük, hogy nyertünk.

Tévedtünk.

Csak két hét telt el amíg, kora reggel Elit hívta fel Memphis, és közölte vele, hogy szállítmányt kaptam a telepen. Memphis volt a Caroline Springs-i Hawks elnöke, így tőle kaptuk a megbízásokat. Amikor ő hívott mindig felvettük. Azt is mondta, hogy átküldte Dodge-ot és Dallast, hogy maradjanak Josie-val, amíg Eli és én megnézzük, mit kaptam.

Josie-t öleltem az ágyban, amikor Eli csendesen felébresztett, és intett, hogy kövessem. Miután elmondta, mit üzent Memphis, pillanatok alatt kint álltunk a bejáratnál, felöltözve és készenlétben. Dodge és Dallas megálltak, és befelé indultak, állat emelve köszöntek felénk. Amint megláttuk, hogy bementek, mi ellovagoltunk.

Szerencsére az út csak tíz percig tartott, közben azon járt az agyam, hogy mi a fene ez, és mi a faszért küldenek nekem csomagot a táborba.

Bármi is volt, tudtam, hogy nem lesz jó, és igazam volt.

Eli azt mondta, hogy Memphis a szerelőműhely ebédlőjében fog várni. A testvérek felfegyverkezve dolgoztak ott, vagy szarságokat beszéltek. Amint beléptünk az ebédlő ajtaján, az becsukódott mögöttünk.

Megfordultunk, és Eli előkapta a fegyverét, majd célzott.

– Nyugalom, Billy – morogta Memphis az asztalnál ülve.

– Dive, mi a faszt keresel itt, tesó?

Dive, a ballarati testvér széles vigyorral lépett előre, hogy kezet rázzon vele és hátba veregesse.

– Talon úgy gondolta, jó lenne, ha eljönnék. Úgy látszik, a szar, ami itt folyik, még rosszabb, mint gondoltuk.

Memphis felé fordulva rá bámultam. – Mi a fasz van?

Memphis megforgatta a szemét, és felsóhajtott. – A saját szarságaiddal kell törődnöd. Ha ennek vége, akkor majd teljes egészében a csapatban leszel. Egyelőre most ezzel kell foglalkoznod. – Egy kis téglalap alakú dobozt csúsztatott át az asztalon, és a gyomrom összeszorult, amikor megláttam, hogy a doboz vörös csíkot húz maga után.

A kurva életbe!

Bármi is volt abban a dobozban, vérzett.

– Mi a fasz? – sziszegte Eli.

– Ezt akarjuk mi is megtudni – mondta Dive. – Ha ennek bármi köze van Josie-hoz, akkor Talon...

– Mi megvédjük őt – csattant fel Eli.

– Hogyan? – követelte Memphis.

Eli rám nézett, én pedig bólintottam, mire magyarázni kezdett: – Már mondtuk, hogy elintéztük a Josie-t zaklató faszfejeket. Csak azt nem mondtuk el, hogy hogyan. Aki a szart is kiijesztette Josie-ból, a fő kolompos fickó apja, Pick múltjának egyik szereplője volt.

– Milyen múlt? – kérdezte Dive.

– Caden? – szólt Eli, és bassza meg a pokolba is, ez megérintette a szívemet. Újra bólintottam, miközben le sem vettem a szemem a dobozról.

– Az anyja eladta a testét férfiaknak és nőknek. Ráadásul illegális szarságokra is rávette, hogy be tudja lőni magát, vagy részeg maradhasson. Az egyik fickó, aki megvásárolta Cadent, ennek a Cameronnak az apja. Megkerestük őket, és megmondtuk Cameronnak, hogy ha nem hagyja békén Josie-t, az apja múltja kiderül, és mindenki megtudja.

– Volt rá bizonyítékotok? – kérdezte Memphis.

– Igen – válaszoltam. Mert így is volt. Mindegyikükre volt bizonyítékom. Az utolsó héten amikor úgy döntöttem, hogy elegem volt, mindannyiukról felvételt készítettem. Az arcukat rögzítette a kamera, amikor... a dolgokat csinálták velem. Kinyomtattam a képeket, amit Cameron is látott az apjáról.

– Az apa neve Nigel volt? – kérdezte Dive.

Felé kaptam a fejem, amikor odatartott egy cetlit. – A csomagra volt ragasztva.

– Jézusom – sziszegtem, mielőtt szétnyitottam volna, hogy elolvassam.

Caden, vagy ahogy a motorosok hívnak, Pick.

Lehet, hogy nagyszerű fiatalember lett belőled, de soha nem leszel olyan ravasz, mint én.

Van nálam valaki, akit talán élve akarsz viszontlátni. A dobozban ennek a valakinek egy darabja van, és ha nem teszed azt, amit mondok, akkor minden nap újabb és újabb darabot küldök belőle, amíg azt nem teszed, amit mondok.

A kurvát akarom.

Negyvennyolc órád van arra, hogy elbúcsúzz a ribanctól, és péntek délelőtt tízkor átadd Cameronnak, a munkahelyén.

Nigel.

– Pick? – szólt Memphis. Elszakítva tekintetemet a papírról, rá néztem. A fejével a doboz felé mutatott. Düh, mély, nyugtalan harag égett bennem. Az a köcsög azt hitte, hogy megint játszadozhat velem.

– Nem – vicsorítottam. – Nem hagyom, hogy ez a köcsög megkapja, amit akar.

Bárki is volt a dobozban, ott is kell maradnia. Nem volt senki, aki miatt aggódnom kellene, kivéve Josie-t, Eli-t és a testvéreimet. Bassza meg!

A kurva életbe!

Elkapta a testvéremet?

Hogyan?

Nem, ez nem lehet. Hallottuk volna.

– Tudnod kell – mondta Eli gyengéden. Kesztyűs kézzel felvette a dobozt, és kinyitotta.

A pokolba! Bassza meg!

– Tudod, hogy ki...?

Igen, kurvára tudtam.

Tudtam, hogy kinek az ujja van a dobozban.

Anyámé. A gyűrű, amit a dílerétől kapott, még mindig a halott ujján volt.

Hátat fordítottam nekik, újra meg újra végigsimítottam a borotvált fejemen, amit felemelve a plafon felé üvöltöttem: – Bassza meg!

 

Tizenötödik fejezet

Eli

 

Fordította: Sweety

 

Ahogy bámultam Josie elsétáló szexi alakját a folyosón, majd becsapódott utána a hálószoba ajtaja, eszembe jutott a beszélgetés Cadennel, miután felismerte a dobozban lévő levágott ujjat. Josie-nak nem kellett volna ezt hallania, de sajnos kifogytunk a lehetőségekből, miután mindkettőnket hazugságon kaptak.

– Kifelé – morogtam Memphisnek és Dive-nak. Dive már nyitotta is az ajtót, és azonnal kint volt, azután Memphis felállt az asztaltól, és megkerülte azt. Megfogta a tarkómat, és magához húzott. Ott a fülembe súgta: – Vigyázz a testvérünkre. Ne hagyd, hogy elveszítse a fejét. Ha jól sejtem, az anyja ujja. Ő nem éri meg a bajt. Vigyázz rá, hogy átvészelje, és megfizethessenek a rohadékok. – Azzal távozott, becsukva maga mögött az ajtót.

– Caden – kezdtem.

– Tudod, hogy ki az? – kérdezte nekem háttal állva.

– Igen – válaszoltam. – Gyere, ülj le, testvér.

Caden felhorkant. – Mi az, le akarsz szopni, hogy elfelejtsem, hogy az a faszfej levágott egy darabot az anyámból?

Dühös. Persze, hogy az volt. Az a férfi játszott vele, és ő ezt nem érdemelte meg.

Ahogy Memphis tette velem, én is megfogtam Caden tarkóját, és az asztalhoz vezettem, majd leültettem egy székre. Ott elengedtem, és leültem mellé. A könyökével az asztalra támaszkodott, de az asztal felé fordult és a szemét le sem vette a dobozról. Felkaptam, rátettem a fedelet, és a szemetes felé dobtam.

– Figyelj rám – kezdtem, a tekintete rám szegeződött, majd visszatért az asztalra, ami azt sugallta, hogy hallgatni fog, de az összeszorított állkapcsából tudtam, hogy nem örül ennek, vagy az elcseszett helyzetnek. – Emlékezz, Caden. Gondolj vissza arra, hogy a saját kibaszott anyád hogyan használt és bántalmazott téged. Ember, egy ártatlan fiú testét adta oda bárkinek, aki fizetett érte, hogy megkapja a kurva adagját. Soha nem törődött veled, Caden. Ha elmész hozzá, segíteni neki, akkor visszaszippant a kibaszott hálójába.

– Megéri az idődet, a segítségedet, amikor baszd meg végre, Caden, van az életedben egy tiszta szépség? Tönkre fogja tenni, testvér. Megint el fogja baszni az életedet.

 Az asztalon fekvő karjára tettem a kezem. – Ne hagyd neki. Megint kihasznál téged, a szíveden keresztül használ ki, hogy megkapja, amit akar. Ne hagyd, hogy ő nyerjen. Nem éri meg. Most már itt vagyunk neked mi. Megvan a saját családod, és ő nem része ennek. Az egyetlen jó dolog, amit az a nő tett, hogy megszült téged. Most már csak egy emlék kellene, hogy legyen. Bassza meg, még az sem, azok után, amit veled tett. Ő egy kibaszott senki, Caden, még egy gondolatot sem érdemel. – Szünetet tartottam. – Engedd el, testvér. Engedd el őt, és lépj tovább, foglalkozz azzal, ami most következik számodra, Josie és én. A családod. – Csak remélni tudtam, hogy Caden megérti a szavaimat.

Egy darabig csendben ültünk. Figyeltem, ahogy cikáznak a gondolatok a fejében.

– Nem tudom, hogy tudnék-e együtt élni azzal, hogy hagyom, hogy az anyámat megszerezze.

– Hajlandó vagy feladni érte Josie-t? – kérdeztem.

– Kurvára nem – morogta.

– Miért érzed úgy, hogy meg kell mentened azt a ribanc anyádat? Mit tett valaha is érted? Mondj egy kibaszott alkalmat, amikor mögötted állt, és nem a saját életét helyezte előtérbe.

Csak csend volt, semmi más.

Mert soha nem volt még olyan, hogy az anyja támogatta volna.

Nem úgy, mint a Hawks.

És nem úgy, ahogy Josie tette volna.

– Bassza meg – sziszegte. – Bassza meg! – kiabálta. – Nekem ő egy senki. Nekem nincs családom, csak a testvériség és... te meg Josie.

– Átkozottul igazad van, Caden. – Bólintottam. – Menjünk haza. A csajunk már biztos kíváncsi, hogy hol vagyunk.

Újabb szó nélkül felállt, és elindult az ajtó felé. Mögötte voltam, amikor felém fordult, rám nézett, és egy félmosolyra húzta az ajkát. – Ki gondolta volna, hogy mi...? Nagyon szeretlek, haver.

Vigyorogva válaszoltam: – Én is.

A hazafelé vezető úton úgy gondoltam, itt az ideje, hogy újra a kezünkbe vegyük a gyeplőt. Kizárt dolog, hogy hagyjam, hogy az a rohadék tönkre tegye Caden életét. Épp csak elkezdett újra élni.

Lecsúsztam a járgányomról, és megvártam, hogy Caden levegye a sisakját, amikor nyitottam volna a szám, hogy elmondjam neki a tervemet, de ő hamarabb megszólalt: – Felhívom Lant. Talán ő tud tenni valamit. Nem tehetem – rázta a fejét –, nem hagyhatom csak úgy meghalni.

– Tudod, hogy ez mit jelent?

– Mit?

– Te vagy a legjobb ember, bármelyikünk közül. Kibaszottul az voltál mindig is, te és Josie megérdemlitek egymást, de én egy önző faszfej vagyok, ezért én is veled tartok.

Caden hátravetett fejjel felnevetett. – Nélküled nem lenne ugyanaz, Eli. Ezt te is kurvára tudod.

Megemeltem az állam. – Mert ennyire király vagyok. – Vigyorogtam. – Telefonálj, majd odafent találkozunk.

Miután Josie elviharzott, Cadennel egymásra bámultunk, majd egy biccentéssel elindult a hálószobája felé. Mindent el akart neki mondani. Utána kellett mennie.

– Köszönöm a segítségeteket, testvéreim, de...

Dodge kuncogva felállt a kanapéról. – Igen, igen, értjük. A békülős szex és az igazság csodákra képes.

Horkantva megrántottam a vállam. – Ez igaz – válaszoltam.

Dallas kisétált a konyhából. – Most már erős. Meg tud birkózni vele. – Rám nézett, majd távozott. Dodge kacsintott, és becsukta maga mögött az ajtót.

Dallas furcsa egy faszkalap volt, és ha lesz egy nő, aki térdre kényszeríti, akkor majd mindkettőjüknek észnél kell lenniük.

Bezártam az ajtót, tudván, hogy Simone csak két óra múlva ér haza, a hálószobába sétáltam, hogy megnézzem, hogy mennek a dolgok. Hogy lássam, eljutottak-e már a szex részéhez.

 

Pick

 

Kinyitottam a hálószoba ajtaját, beléptem, és Josie a szoba túloldaláról bámult rám, csípőre tett kézzel. Basszus, de aranyos volt, és meg is mondtam volna neki, ha nem féltem volna, hogy hozzám vág valamit. Legalább nem sírt. Igazi seggfejnek érezném magam, ha megsiratnám.

– Bébi, ez nem az, amire gondolsz – mondtam nyugodtan.

– Akkor mi az? – kérdezte remegő hangon.

– Mi lenne, ha leülnél?

– Nem. – Rám meredt.

– Oké, rendben. – Sóhajtottam, és beletúrtam a hajamba. – Drágaságom, te jelentesz nekem és Eli-nek mindent. Basszus, tudod, hogy már kurva régóta szeretünk téged.

Könnyek gyűltek a szemébe. Jézusom, tudtam, hogy sosem mondtam ki a szavakat, de ő biztosan érezte. Hozzá lépve átöleltem és ringattam. A homloka a mellkasomhoz simult. – Szeretlek, Josie, és a pokolban sincs az az isten, hogy ezt bármiért is kockára tenném.

– Akkor miért hazudsz? – szipogta.

A hálószoba ajtaja kinyílt, és mindketten tudtuk, hogy Eli az. Mégsem fordultunk meg. Mellénk lépett, és megsimogatta Josie hátát.

– Meg akartunk védeni téged – feleltem.

Felnyögve elhúzódott, miközben megint csak rám bámult. Kibaszott aranyos volt.

Csípőre tett kézzel csettintett: – Hát nem értitek? Ha bármi köze van valamelyikőtökhöz, tudni akarom. Nem akarom, hogy buborékba zárjatok, és közben a legrosszabbra gondoljak. Én is meg akarlak védeni titeket, és ezt nem tehetem meg úgy, hogy nem tudom, mi folyik itt. – Megtörölte a szemét. – Mindkettőtöket szeretlek. Tiétek a szívem, a lelkem, és mindketten erősebbé tettetek. Mindketten mindent tudtok rólam. De mindkettőtöknek be kell engednie az életébe, és mindent el kell mondanotok magatokról. Kérlek!

Miközben összeszedtem magam, és készültem, hogy mindent elmondjak neki, hogy semmi se legyen többé köztünk, Eli megelőzött: – Édesem, te már mindent tudsz rólam. A szüleim szarok voltak. Ezért új életet kezdtem egy új családdal. Amire nem számítottam, hogy egy még jobb családot találok a testvériségen belül. Te és Caden... a pokolba is, mindketten kurvára sokat jelentetek nekem, és bármit megtennék értetek. Mindent elmondhatunk magunkról. De kérlek, bébi, tudnod kell, hogy ami a klubban történik, arról nem beszélhetünk.

– Tudom – mondta bólogatva. – És meg is értem. Én csak ott akarok lenni nektek, amikor szükségetek van rám. Segíteni akarok enyhíteni a gondjaitokon. És szeretném, ha tudnátok, hogy már nem az vagyok, aki voltam. Képes vagyok kezelni a dolgokat, a jót, a rosszat és a nagyon csúnya dolgokat is, ha tudom, hogy ez mindkettőtöknek segít.

Eli rámosolygott, és felé nyújtotta a kezét. Ő megfogta, és Eli az ágyhoz vezette. Én is csatlakoztam hozzájuk, és leültem a nőnk másik oldalára.

– Kezdjük felfogni, drágám. Láttuk, ahogy gyönyörű, fiatal, bátor nővé cseperedsz – mondta Eli.

– Akkor jó. – Lehajtott fejjel biccentett, majd felemelte a fejét, és rám nézett. – Elmondanád, mi folyik itt, amennyiben nincs köze a klubhoz?

– Igen, drágám. Elmondhatom, de bassza meg, bébi, baromira nem jó a helyzet.

Végigsimított az arcomon, majd megfogta a kezemet. – Tudom.

Lehunytam a szemem, és gyűjtöttem az erőt. Jézusom, nem akartam elmondani neki. Meg akartam védeni őt az élet kibaszott rossz dolgaitól, de igaza volt. Nem tarthattuk burokban. Ahhoz, hogy megismerjen minket, neki is tudnia kellett mindenről, ami történt.

– Tudod, hogy pocsék volt a múltam. Anyám eladta a testemet, és rávett, hogy olyan szarságokat csináljak, amiket nem akartam, hogy be tudja lőni magát. Amit nem tudsz... a férfiakat, akik, bassza meg, kihasználtak engem. – A francba, mit fog gondolni rólam? Gyorsan ki kellett adnom magamból, hogy megtudjam, hogy állok Josie-val. Összekulcsolt kezünkre pillantva folytattam: – Levadásztam őket, és mindet megöltem, de volt egy, akit nem találtam, egészen mostanáig. – Nem tartottam lélegzetvételnyi szünetet, muszáj volt gyorsan kimondanom a szavakat. – Ő Cameron apja. Eli-val elmentünk, és találkoztunk velük. Mondtam az apjának, hogy tartsa távol tőled a fiát, különben kitálaljuk a múltját a sajtónak.

Eli folytatta helyettem. – Azt hittük, hogy szót fogadott. Már eltelt két hét. Egészen ma reggelig. Cadennek jött egy csomagja a táborba, ezért kellett oda mennünk. Egy doboz várta. Mondjuk úgy, hogy Nigel, Cameron elcseszett apja azt mondta Cadennek, hogy ha nem ad át téged a fiának, akkor megöli Caden anyját.

Zihált, majd megszorította a kezem. Ránéztem, és azt mondta: – Megyek. Nem hagyhatjuk, hogy...

– Szó sem lehet róla, Josie – morogtam. – Inkább én megyek és megölöm őket, minthogy hagyjam, hogy elvigyenek téged. Elég vér tapad a kezemhez, mi több...

– Meg is érdemlik – mondta Josie halkan.

Eli szemei kikerekedtek, én pedig felkaptam a fejem. Aztán megszólaltam: – Tessék?

Hirtelen felállt, elengedte a kezem, szembe fordult velünk, csípőre tette a kezét, szemei csillogni kezdtek, és előrehajolt, hogy kimondja a véleményét. Bassza meg, mérges volt miattam. Még az aranyos orrát is felhúzta. – Megérdemlik a halált, Caden. Tudom, hogy rossz ember vagyok, ha ezt mondom, de... de... bassza meg! Az anyád egy ribanc, és ha nekem is lenne pisztolyom, lelőném azért, amit veled tett. Sajnálom, de megtenném. Az ilyen emberek, mint Nigel – vicsorgott –, nem érdemelnek mást, csak a halált. A pokolba is, ha lett volna rá lehetőségem, legszívesebben puszta kézzel öltem volna meg Davidet azért, amit velem tett. De nem tehettem. – Mély levegőt vett. Lehajtotta a fejét, majd felnézett rám. – Sajnálom, hogy anyukád ilyen helyzetbe került, de ő... őrült, Caden. Őrült, amiért ártott a fiának, a saját húsának és vérének. Tudom, hogy nem fogsz lemondani rólam... de, azt is tudom, hogy nagy szíved van, Caden. – Krisztusom, letérdelt, a lábaim közé furakodott, és megfogta a kezem. – Szóval tudom, hogy nem akarod, hogy anyukád halála a lelkeden száradjon.

– Kibaszottul tökéletes gyönyörűség – morogta Eli.

Csak Josie és Eli tudott mosolyt csalni az arcomra egy ilyen elcseszett helyzetben. Így hát Josie-ra mosolyogtam, és azt mondtam neki: – Igazad van, minden tekintetben, bébi. Ezért is hívtam fel Lant. Most megy át Nigel birtokára, hogy megnézze, mit tehet.

Megnyalta az ajkát. – Miért... miért nem akartál te is odamenni? Nem érdemli meg a börtönt, és megmenthetted volna az anyádat.

Az arcát a tenyerembe fogva mondtam: – Soha többé nem akarom látni azt a nőt. Ő nem jelent nekem semmit, nem amikor végre kibaszottul élek. – Megcsókoltam az ajkát, és megfogtam a karját, mielőtt vállat vontam. – Különben is, ha Lan nem tehet semmit, legalább megpróbáltam.

– Te egy csodálatos ember vagy, Caden Parker.

– Te pedig egy báránybőrbe bújt oroszlán. Még sosem hallottalak ennyit káromkodni.

Kuncogtam, amikor rám meredt.

– Tökéletes volt hozzá a pillanat. – Sóhajtott. – De mi van azzal a férfival, aki...

– Még ha Lan talál is valamit, és tényleg börtönbe kerül, legalább megtudja, mi a pokol. Vannak testvéreink odabent. Csak egy hívás, és Nigel a saját halálát fogja kívánni, de nem fogja megkapni.

Drága kislányunk bólintott, majd azt mondta: – Jó. Ennek örülök.

– Bébi – nyögtem. – Most mondtam, hogy vér tapad a kezemhez. Életeket oltottam ki, és ha kell, még egy életet el fogok venni, és te csak annyit tudsz mondani, hogy jó?

Beleharapott az alsó ajkába, és a szemöldökét összehúzta, mintha zavarban lenne.

– Hát, igen. Úgy értem, ez nem olyan, mintha gyilkos ámokfutásba kezdnél, és ártatlan embereket ölnél meg. Megérdemeltek mindent, amit kaptak, és Nigel is megérdemli.

Ekkor Eli-val hátravetett fejjel felnevettünk.

– Ez vicces? – Fintorgott, és felállt.

Kijózanodva megfogtam a kezét, hogy a lábaim közé húztam. Elakadt a lélegzete, ahogy lenézett rám. – Kurvára nem hiszem el, milyen szerencsések vagyunk, hogy van egy olyan nőnk, aki a minden, és még annál is több. Téged nekünk teremtettek, drágaságom. Csak nekünk. Senki másnak.

Rám mosolygott, és mielőtt megcsókolt volna, azt mondta: – Soha senki másé, csak a tiéd és Elié, örökre.

– A mi kislányunk lassan a motorosbaba korszakába lép – mondta Eli.

Josie kuncogott, majd tréfásan ránk nézett. – Szóval vigyázzatok, nehogy felidegesítsetek. – Előrehajolva megcsókolta Eli-t, majd visszahúzódott, és megkérdezte: – Most jön a jó kis békülős szex?

Eli felhorkant. Én pedig felnevettem.

– Nemcsak jó, bébi – mondta Eli. – Kibaszottul jó lesz.

Ekkor hallottuk, a bejárati ajtó csapódását, majd a lépéseket a folyosón.

– Mindenki elfogadható odabent? – kérdezte Simone, mielőtt bekopogtatott volna az ajtón.

– Nem – kiáltotta Eli.

– Soha – mondtam.

– Jó – mondta Simone, miközben kinyitotta az ajtót.

– Mi lenne, ha meztelen lennék? – kérdezte zihálva Josie.

– Élvezném a műsort – mosolyodott el Simone, de a mosolya lehervadt az arcáról, amikor mindannyiunkon végig nézett. – Még nem vagy kész?

– Ó, ööö, elfelejtettem.

Simone dobolt a lábával. – Eltereltétek a figyelmét.

– Miről van szó? – kérdezte Eli.

– Csajos este – dalolta Simone. – Most, hogy lecsillapodott a szarság körülötte, elmegyünk a kocsmába.

Felálltam, és magam elé húztam Josie-t, hogy elrejtsem a nőm miatti keménységemet. Átkarolva a vállát mondtam: – A csajos estéből most lett csajos és pasis este.

Simone zihált. – Nem teheted.

– Mi a faszért nem? – követelte Eli.

Simone rávillantotta a tekintetét. – A farkatokról fogunk beszélgetni, és arról, hogy milyen jók vagytok az ágyban.

Eli vállat vont. – Leszarjuk. Milyen kocsma? Felhívom a testvéreket. Ott találkozhatunk velük.

– Te nem jössz – csattant fel Simone.

– Próbálj megállítani minket, te nőszemély. Josie nem megy sehova nélkülünk, és ez kurvára végleges – ugattam.

Simone könyörgő szemmel nézett Josie-ra. Kurvára örültem, hogy a nőnk tudta, hogy még nincs teljesen vége ennek a szarnak, és hogy mellette akarunk lenni. A pokolba is, egyébként is ezt akartuk. Senki sem mehetett a nőnk közelébe.

– Bocsánat – sajnálkozott Josie a barátnőjének.

– A francba, az a szerencséd, hogy jól néznek ki – mondta, és mielőtt kiviharzott a szobából még visszaüvöltött: – Fél óra múlva legyetek készen, és a kocsma neve Blow Hard.