2.-3. Fejezet

 

Második fejezet

Pick

 

Fordította: Sweety

 

Semmi újdonság nem volt abban, hogy én csak hátra dőltem a kanapén miközben a testvéreim viccelődtek és nevettek körülöttem a telepen. Élveztem az ilyen éjszakákat, csak lazultam és ittam. Régebben sosem tettem ilyet. Miután a testvéreim rájöttek, hogy átvertem a főnököt, az életem egy rakás szarrá változott.

Egy ideig, mielőtt megváltottam volna magam Talon, majd a testvéreim szemében, csak bámultak, pofoztak, leköptek és kiabáltak velem. Mindezt el tudtam viselni, hiszen mindent megérdemeltem, és ez semmi volt ahhoz a pokolhoz képest, amiben addig éltem. És ez kurvára elárult valamit.

Mert amit a legtöbb motoros testvérem nem tudott, hogy a Hawks előtti életem egy kibaszott rémálom volt.

Az elcseszett anyám egy ribanc volt. Jézusom, a ribanc túl egyszerű szó rá. Ő volt az igazi gonosz. Már kiskoromtól fogva olyan volt, mint egy rossz álom. Megvertek, éheztettek, és eladták a testemet, hogy anyám be tudjon tépni vagy részeg tudjon maradni.

A gyomrom minden egyes kibaszott nap felfordult a gondolattól, hogy nem vontam ki magam hamarabb az irányítása alól.

Mindig arra gondoltam, hogy ő az anyám, aki megszült engem. Nem számított, hogy mennyi szarságnak tett ki, mellette kellett lennem. Nem volt rajtam kívül senkije.

Bárcsak okosabb lettem volna.

A bűntudat nyolc éven át uralkodott rajtam. Attól kezdve, hogy tizenkét éves koromban minden rosszabbra fordult, mert akkor adta el először a testemet pénzért, nőknek és férfiaknak. Ami két évig tartott, míg elég erős nem lettem ahhoz, hogy nemet mondjak. Az a két év azonban olyan volt, mint egy lidérces álom. Megérintettek, fogdostak és birtokba vettek minden módon.

Bassza meg. Már a gondolattól is feltört az epe a torkomban. Izzadtam és a mellkasom remegett tőle, még most, tizenkét évvel később is. Gyorsan belekortyoltam a sörömbe, lehunytam a szemem, és hátradöntöttem a fejem a kanapén.

Hülye kibaszott emlékek. Azt kívántam, bárcsak kitörölhetném őket. Bárcsak el tudnám felejteni.

Az egyetlen dolog, ami enyhített ezen, az...

Nem, még gondolnom sem szabadott rá, mert akkor más emlékek is előtörhettek, pedig azok jók voltak. A legtisztábbak és legértékesebbek, amik az én szomorú, kibaszott életemben voltak.

A pokolba, még csak nem is voltak olyan meghatározóak, de megmosolyogtattak. Érzéseket keltettek bennem.

A francba. Nem gondolhattam rájuk, mert amit akartam, ami távol tartotta a rossz álmokat, abból semmi sem fog újra megtörténni.

A nő elment.

És a férfi nem akart tőlem semmit.

Ehelyett a gondolataim visszatértek azokra az évekre, miután befejeztem a testem eladását. Akkor kezdtem el lopni. Ebben az egyetlen rossz dolog az volt, amikor elkaptak és vád alá helyeztek. Hála a fasznak, csak tizenhat éves voltam, így csak egy kis időt kellett a javítóban töltenem. Az egyetlen jó dolog, ami a lopásból származott, az azután történt, hogy kijöttem a javítóból. Az alatt a kis idő alatt, amíg távol voltam, a hülye anyám még nagyobb adósságot halmozott fel. Így visszatértem a lopáshoz, ami elvezetett Talonhoz, aki a főnököm és a testvérem is egyben.

Rajtakapott, hogy megpróbáltam lenyúlni néhány szerszámot a Hawks műhelyéből, a telepen kívül. Megvert, de közben meg is tanított a leckét. Végül munkát adott nekem, ahol autókon dolgozhattam. Ez kurvára sokat lendített a pénzszerzésen. De egy év múlva már ez sem volt elég. Anya függő volt. Már nem tudott meglenni a drog nélkül, és ha nem kapta meg, pokollá tette az életemet. Jézusom, ha nem ő, akkor a szállítói tették pokollá az életünket, akik mindkettőnkön leverték az adósságot.

Huszonkét évesen hagytam fel végül azzal, hogy anyámat pénzeljem, miután azon az éjszakán rádöbbentem a hibáimra.

És miután kockáztattam az életemet két meleg srácért.

Habár, előtte nagyon elbasztam azzal, hogy segítettem egy szemétládának, hogy rátegye a kezét Zarára, Talon nőjére. Hagytam, hogy azok a faszok elvigyék őt, és a megtorlást, amit ezért az elbaszásért cserébe kaptam, megérdemeltem. Az, hogy a szart is kiverik belőlem, semmiség volt. Többet érdemeltem.

Legalább visszakerültem a testvéreim kegyeibe. Zara, Matthew és Julian segítségével sok mindenben bizonyítottam. Basszus, nem csak nekik, hanem Zara szüleinek, de legfőképpen Talonnak.

Ő volt az, aki a legtöbb értelmet verte belém. De ő volt az is, aki kifizette anyám összes adósságát. Cserébe minden kapcsolatot megszakítottam vele, ami kurvára rendben volt.

Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy próbálkozzon.

Egy hét sem telik el úgy, hogy ne hallanám a könyörgő üzeneteit, hogy segítsek rajta.

De többé már nem.

Végeztem.

Az életem és a családom most már a Hawks testvérisége volt.

Értük bármit megtennék. Övék a tiszteletem és a bajtársiasságom.

Felemeltem a fejem a kanapéról. Kinyitottam a szemem, mert még a zenén keresztül is mindannyian hallottuk, hogy a telep bejárati ajtaja becsapódik valaki mögött. A testvéreimmel a folyosó felé fordultunk, és amikor Talon mogorva, kemény arca megjelent, tudtam, hogy valami nincs rendben.

Az egész szoba megfeszült.

Griz állt fel először, majd Blue.

Megszorítottam a sörösüvegem nyakát, miközben Talon tekintete végigjárta a szobát. Basszus, amikor rajtam landolt, a szívem hevesen kezdett kalapálni, és összeszorítottam az állkapcsomat. – Az irodába, most – parancsolta. Az államat megemelve álltam fel a kanapéról.

– Valaki megint verést kap. Ezúttal mit csináltál, Pick? – kérdezte Dodge.

Horkantva, a középső ujjammal válaszoltam, és végigmentem a folyosón, amely Talon irodájába vezetett. Az ajtó nyitva, Griz és Blue pedig már bent volt.

– Főnök, mi a helyzet? – kérdeztem.

– Bassza meg – sziszegte. Végigsimított az arcán, miközben megmerevedett az íróasztala mögött. Griz a sarokban lévő kanapén ült, Blue pedig a szemközti falnak támaszkodott, mindketten a szaros hírekre vártak. – Blue, menj és hozd ide Billyt.

Most az én testemen volt a sor, hogy megmerevedjen.

Billy a kölyök. Így nevezték el, amikor csatlakozott a Hawks MC–hez, mert tizenöt évesen került be, mint jelölt. Most már huszonkét éves volt. Az igazi keresztneve Eli, a vezetékneve pedig Walker.

Eli Walker... bassza meg, ez már túl sok volt.

– Pick – szólt Talon, és várta, hogy felnézzek a padló bámulásából. Azért neveztek el Picknek, mert bármilyen zárat fel tudtam törni. Semmi sem akadályozhatott meg abban, hogy bejussak. Az igazi nevem Caden Adams volt. Amikor találkozott a tekintetünk, Talon megkérdezte: – Jól vagy?

Nyilvánvalóan nem rejtettem el a reakciómat Billy nevének hallatán. Azért viselkedtem így, mert egyszer úgy gondoltam, hogy Billy jelenthet nekem valamit. Tévedtem, és azóta alig láttam a srácot. Kerültük egymást, és ez nekem megfelelt így. Az sem segített rajtunk, hogy mindketten ugyanazt a nőt szerettük.

Éppen, amikor megemeltem az állam a főnök felé, nyílt ki mögöttem az ajtó. A kezeim ökölbe szorultak az oldalamnál, amikor érzékeltem Billy testét mellettem.

– Mi a helyzet? – kérdezte Billy, a szokásosnál durvább hangon. Nem tetszett neki, hogy én is a szobában vagyok. Hát ez kurvára nem volt könnyű. Én már túl voltam ezen az egészen.

Mikor Talon elkezdett beszélni, Billyvel mindkettőnk figyelme megtízszereződött.

– Josie – mondta, majd megállt, mintha azt akarná, hogy ez a szó hatni kezdjen, és Krisztusom, hatott is, mert Josie volt az a nő, akit mindketten szerettünk. – Nancy hívott korábban. Nem volt önmaga, úgyhogy tudtam, hogy valami baj van. Josie–nak gondjai vannak az iskolában.

– Miféle baj? – kérdeztem az összeszorított fogaim közül.

– Néhány pöcs nem hagyja őt békén. Mindannyian tudjuk, milyen Josie. Utál mindenféle figyelmet, különösen a férfiaktól.

– Mi a terv? – Kérdezte Billy.

– Azt akarom, hogy ti ketten menjetek Melbourne–be, derítsétek ki, mi a fene folyik ott, és hozzátok rendbe. Senki sem szarakodhat a Hawks család tagjával. Hallottátok? Oldjátok meg jól – parancsolta Talon.

– Meglesz – sziszegtem.

A tudattól, hogy valaki baszakodik a nőnkkel, felforrt a vérem. A fülem csengett a hirtelen támadt lüktetéstől. Meg akartam találni a rohadékokat, és fájdalmat okozni nekik.

– Miért pont mi ketten? – kérdezte Billy.

Mély levegőt vettem, egy pillanatra lehunytam a szemem és amikor kinyitottam a padlóra néztem. Nem akart velem dolgozni. Jézusom, nem tudtam hibáztatni miatta. Tudta, hogy mit akarok tőle. Tudta, mit tett velem, és tudta, hogy szemmel tartom, bárhová is megy.

Csakhogy ő semmit sem akart tőlem.

Ahelyett, hogy Talon válaszolt volna a nyilvánvaló kérdésre, Griz tette meg: – Josie bízik bennetek.

– Bennetek is bízik – mondtam.

– Lehet – kezdte Blue. – De nem úgy, mint kettőtökben. Kettőtökkel inkább önmaga, mint a szüleivel és Vadmacskával. Senki más nem tudja megoldani a helyzetet.

– És azért is, ahogy ti ketten éreztek iránta – tette hozzá Talon.

A picsába. Mindannyian tudták.

– Jó fiúk lesztek és rendbe hozzátok a lányunk körül a szart? – kérdezte vigyorogva Talon.

A kurva anyját! Mindannyian észrevették, hogy nincs rendben velünk valami Billyvel, mióta Josie elment.

Billy és én... igen, éreztem valamit a kölyök iránt, de ő nem hagyná, hogy Josie nélkül bármi is történjen.

Josie miatt ragaszkodtunk egymáshoz.

Másfelől Billy amúgy se akarná, hogy bármi köze legyen egy magamfajta köcsöghöz. Túl sok terhet cipeltem magammal. Azután jött rá erre, hogy együtt töltöttünk egy éjszakát, azután, hogy egy részeg éjszakán leszopott, és én függővé váltam az érintésétől.

A francba. Billy szájára gondolni a farkam körül nem volt egy kibaszott jó ötlet.

Mocskos voltam. Annyi mindenben voltam rossz.

Bárcsak lett volna időm elmenni a klubba, ahol nem volt gond, hogy leszopjanak, vagy megdugjam bármelyik puncit, amelyiket akartam. Az Enchanted klubban vagy így vagy úgy ment. Ha valami random pasit vagy nőt akartam, megkaphattam bármelyiket, vagy akár mindkettőt egyszerre. De a francba, erre már nem volt időm. Már alig vártam, hogy indulhassak, hogy elintézzem a Josie–ra vadászó faszokat.

Elengedni a múltat, ezt kellett tennem. Nem Billyre és Josie–ra gondolni, mint az én megmentőimre, hanem arra koncentrálni, hogy megoldjam Josie problémáit, és csapatként dolgozzunk.

Aztán visszatérhettem egy rakás szomorú nyomorúsággá, és várhattam a saját örökkön örökkémre, amit a testvéreim már megtaláltak.

Ehelyett szembe kellett néznem a ténnyel, hogy ez soha nem lesz, és nem is lehet.

– Jól vagyok – morogtam.

– Igen, Josie–nak segítségre van szüksége. Amint helyre hoztuk, visszajövünk.

– Meglátjuk, hogy vissza tudjátok–e hozni magatokkal.

Griz gúnyolódni kezdett. – Nem akar majd visszajönni. Azt hiszi, akkor kudarcot vallott.

– Akkor majd mi gondoskodunk róla, hogy ne érezze így. Ő a nőm húga, ami azt jelenti, hogy az enyém is. Itthon kell lennie a családjával. Itt Ballaratban is tanulhat, ahol tudjuk, hogy biztonságban van.

– Megegyeztünk – mondtam, és elindultam az ajtó felé. Egyenesen a szobámba mentem.

Mivel nem volt saját házam, a telepen laktam. Így szerettem. Könnyebb volt ott lenni és segíteni, ha baj volt.

A gardróbszekrényből felkaptam egy táskát, és véletlenszerűen elkezdtem beledobálni a ruhákat, mert közben az eszem egészen máshol járt. Düh égett az ereimben, kizárólag Josie–ra és a szar lapokra összpontosítottam, amiket az élet újra kiosztott neki.

De ez már nem sokáig lesz így.

Tudtam, hogy Billyvel mindketten bármit megtennénk, hogy ne aggódjon, és helyrehozzuk a dolgokat.

Bármit kockáztatnánk érte... az életünket is.

 

Harmadik fejezet

Billy

 

Fordította: Sweety

 

Jézus kibaszott Krisztus! Amikor meghallottam, hogy Josie, az egyetlen nő, aki ellopta a szívemet, bajban van, mindenkit le akartam mészárolni, aki csak ártott neki. Amióta négy évvel ezelőtt bevittem a kórházba a kicsi, rémült testét, azóta birtokolt engem. Bár két évig nem hagytam, hogy erre bárki is rájöjjön. Hiába zúgott belém, túl fiatal és összetört volt. Krisztusom, még most is az volt, és aki tudta, hogy mi történt vele, megértette, hogy miért. Küzdöttem az érzéseim ellen, mert ő tizenhat éves volt, én pedig tizennyolc. De aztán amikor betöltötte a tizennyolcat, megtörtem, és elmondtam neki, hogy az életem részének akarom őt. Veszett ügy volt, mert nem én voltam az egyetlen.

Caden 'Pick' Adams is őt akarta. Nagyon erős érzelmeket mutatott Josie Alexander iránt. Akkoriban azt gondoltuk, hogy helyesen tesszük, ha törődünk vele és elmondjuk neki, mit érzünk, mert azt akartuk, hogy velünk maradjon Ballaratban. Hogy mindkettőnkkel együtt legyen, hogy lássuk, kit választ.

Megijedt ettől a gondolattól.

Megrémült.

Mindketten láttuk, ahogy a szemei elkerekednek, és a teste megborzong.

Így inkább nem választott senkit.

Mert félt.

De leginkább azért, mert nem akarta bántani egyikünket sem.

Nem látta, hogy ezt már megtette.

Josie volt… Krisztusom, ő volt a minden. Édes, félénk, gyönyörű... minden.

Pick, a pokolba is, uralkodó és idegesítő volt. Legfőképpen pedig kurvára bosszantó volt, mert egy nagyon jó ember. Olyan ember, akitől távol kellett tartanom magam, hogy épelméjű maradjak.

Nem mintha a következő hónapban több szerencsém lenne. Addig nem, amíg nem szabadítjuk meg Josie–t a poklából, és újra külön nem leszünk.

Igen, a következő egy hónap kemény lesz a józan eszemnek, a testemnek és a szívemnek.

És, hogy miértmaradtam távol Pick–től az elmúlt két évben... Egy kibaszott kemény motoros voltam. Nem egy epekedő, biszexuális fasz, aki egy másik férfi farkát akarta szopni.

A francba. Töröld a faszos gondolatot a fejedből, idióta. Veszélyes gondolatokhoz vezet.

Mint például az érzés, ahogy Pick a számba csúsztatja a farkát.

Pick íze a nyelvemen.

Ahogy a teste mozog.

Az arca, amikor a számba élvezett.

És utána, amikor megpróbált... mellettem aludni.

Mintha többet jelentenék a számára.

De nem tehetem.

Nem.

Mert Josie többet jelentett nekem, mint ő.

A kurva életbe.

Egy újabb hazugság, mindketten egyformán sokat jelentenek nekem.

Egyáltalán bi voltam? Nem tudtam, mert csak egy férfi miatt gondoltam, hogy talán az vagyok. Csak egy férfi volt, akinek hagytam, hogy megérintsen és akit leszoptam. Azt reméltem, hogy akkor este csak a pia beszélt belőlem. De már nem voltam ebben olyan biztos, és már régóta nem voltam biztos semmiben.

Zavarodottság jellemezte az érzéseimet és gondolataimat, ha Caden Adamsről volt szó.

Krisztusom, ez mind vele, mind Josie–val kapcsolatban jelen volt. Tudtam, hogy mindkettőjüket akarom, de hogyan működhetne ez? Kurvára bizarr volt az egész. És utáltam a gondolatot, hogy ha esetleg mégis történne valami, a testvéreink szétrúgnák a seggünket, amiért ilyen fura anyaszomorítók vagyunk.

Nem kockáztathattam Josie–t vagy Cadent. Épp elég szarságon mentek keresztül az életükben.

Caden mondta, hogy biszexuális. Tudta, hogy az, mert azon az éjszakán, amikor... együtt voltunk, mondta, hogy klubokban járt. Belekóstolt, és élvezte.

Ettől féltékeny lettem. Meg akartam ütni mindent és mindenkit, akit csak megláttam.

Féltékeny voltam mindkettőjükre. Néha, amikor azt láttam, hogy más testvérek úgy néznek Josie–ra, mintha akarnának egy darabot belőle, legszívesebben szétvertem volna a kibaszott fejüket. Cadennél azonban soha nem éreztem ezt. Élveztem, hogy úgy nézi őt, mint én, tele érzelmekkel.

Mégis, mindkettőjükkel óvatos voltam.

Mert ami egyenesen hasba vágott, hogy tudtam mindkettőjük múltjáról, és mindketten szarságokon mentek keresztül. Annyira rossz dolgokon, hogy bármit megtennék azért, hogy semmi ilyesmi ne történjen meg újra. Ez az érzés megülte a gyomromat, miközben a mocis táskámba pakoltam. Miért volt ennyi fájdalom ennek a két embernek az életében, akik – még ha tagadtam is ezen érzések egy részét – jelentettek nekem valamit?

Ez azért is igazságtalanság, mert az én múltam semmiben sem hasonlított az övékhez.

Én voltam a gazdag gyerek a suliban. A szüleim szerettek, még ha egymást gyűlölték is. Bár a szeretetet úgy kell érteni, hogy drága cuccokkal vették meg. Nem vertek vagy erőszakoltak meg. Csak azért csatlakoztam a Hawks MC–hez, mert tetszett, hogy a nők megőrülnek a motorosokért. És szükségem volt egy munkára is. Nem akartam, hogy a szüleim azt higgyék, hogy csak a pénzükre van szükségem tőlük. Igazából semmit sem akartam tőlük. Hideg, szívtelen szemetek voltak. Így hát tizennégy évesen munkát vállaltam Talon garázsában. Takarítottam, és autókon dolgoztam, amikor az egyik testvérnek volt ideje megmutatni, mit kell csinálni. A tanulás nem volt nehéz. Mindig is gyorsan tanultam. Rövid időn belül saját ügyfeleim lettek, és a semmiből építettem fel a saját Harley–mat.

Az egyetlen dolog, ami hiányzott, az a szerelem volt.

És ez a kibaszott hülye érzés a szerelemről azt súgta, bárcsak ismertem volna Josie–t és Cadent akkoriban, hogy a szüleim pénzét – az egyetlen alkalommal, amikor szabadon elfogadtam volna tőlük – arra költhettem volna, hogy megmentsem őket a veszélyes múltjuktól.

A kibaszott szerelem miatt állandóan Josie–ra és Cadenre gondoltam.

Motorozni. Ez volt az, amit tennem kellett. Felülni a Harley–mra és motorozni ahelyett, hogy olyan kurva erősen gondolkodtam, hogy belefájdult a fejem, és mélyen lüktetett a szemem mögött.

Végigsétáltam a folyosón a szobámtól, ahol négy éve éltem, és megálltam Caden ajtaja előtt.

Bassza meg! Emlékeztetnem kell magam, hogy Picknek hívjam.

Aznap este Caden–nek szólítottam, miután megkért rá.

Kopogtam, hallottam morgó hangját – Gyere, – és amikor kinyitottam az ajtót, láttam, ahogy a vállára veszi a táskáját. – Készen állsz? – Kérdeztem, de csak az arcát bámultam. Pedig közben a szemem végig akarta követni a testét.

Jézusom, szükségem volt egy kis szexre. Dugni valami puncit anélkül, hogy bármi másra gondolnék közben, csak az orgazmus édes ízére volt szükségem.

– Igen, essünk túl rajta.

A francba, minden puncival kapcsolatos gondolatomat elfelejtettem, mert Pick úgy beszélt, mintha egyáltalán nem akarna menni, de tudtam, hogy ez hazugság. Bármit megtenne Josie–ért. Mégis azon kaptam magam, hogy azt mondom: – Mehetek egyedül is, ha neked úgy jobb?

Rám nézett, és vállat vonva kisétált a szobából. Követtem, majd becsuktam magam mögött az ajtaját.

Kint a tábor előtt parkoló Harleyknél megkérdeztem: – Mi a terv? Egyenesen Josie–hoz megyünk?

Miután Pick letette a táskáját a motorjára, átdobta rajta az egyik farmerba bujtatott lábát, majd rám nézett, miközben felvette a bőrdzsekijét. – Keresünk egy helyet, ahol megszállhatunk. Késő lesz, mire odaérünk, várunk holnapig. Elérjük Josie–t a suliban, aztán megpróbáljuk elkapni azokat a faszfejeket, akik zaklatják. Utána majd foglalkozunk mi velük.

Bólintottam, és azt mondtam: – Jól hangzik, de a főnök azt mondta, hogy maradhatunk a Caroline Springs–i telepen is.

Megrázta a fejét. – Nem, az egyetem közelében akarok maradni, hogy korán odaérjünk. Nem vagyok biztos az órarendjében.

– Nancy átküldte nekem e–mailben – mondtam.

Megemelte felém az állát. – Jól van. Még így is a közelben maradunk. Most pedig induljunk. – Berúgta a Harley–ját, ami minden gond nélkül felbőgött. Gyorsan felvettem a sisakomat és a kesztyűmet. Amint beindult a motorom, Pick kigurult a telep parkolójából, én pedig követtem.

Az út több mint másfél óra hosszú, de baszki, nagyon jó érzés volt. Nem volt lehetőségem semmi másra, mint a főnök üzletében dolgozni. Mostanában történetesen sokkal több kuncsaftom volt, mióta az istenverte Mindy Calhoun besétált a boltba, és tetszett neki, amit látott. Egy kibaszott puma volt. Még ha a korához képest dögös volt is, semmiképp sem akartam beledugni a farkam. Viszont az összes puma barátnőjét elküldte az üzletbe, és mindannyian azt kérték, hogy szolgáljam ki őket. Ez Talon üzletének jót tett, de nekem nem. Kurvára imádtam a munkámat, imádtam a kezembe venni a javítandó anyagokat. Amit nem szerettem, azok a házas kurvák voltak, akik flörtöltek velem, és utána azt várták, hogy kapjanak egy darabot a seggemből.

Ez soha nem történhet meg.

Krisztusom, lehet, hogy úgy néztem ki, mint a nedves álmaik megtestesítője, a szőke hajammal és a kék szememmel, de itt volt a vége.

Mégis mindig bepróbálkoztak, ami kurvára nem festett jól.

Körülöttem mászkáltak, megérintettek és baszakodtak velem. Ezért amikor a testvéreim látták ezt, mind azt gondolták, hogy belemerülök a puncijukba.

Esküszöm, még Pick is ezt gondolta.

Egy nap látta, amikor Mindy váratlanul felbukkant. Pick rosszkor lépett be, mert Mindy épp megragadta a kezem, és a rövid szoknyája alatti átázott bugyijához húzta. Azonnal megfordult és visszasietett, így nem látta, hogy ellöktem a nőt.

A pokolba is, már kurva rég nem voltam senkivel. A farkam egy édes, szűk lyukra vágyott, de csak a kezemet és két ember ábrándképét kapta.

Kibaszott Krisztusom. Ezen változtatnom kell. Le kellett feküdnöm valakivel, különben a következő egy hónap nehezebb lesz, mint ahogy azt elképzeltem.

A legjobb megoldás az volt, ha minden gondolatot kitörlök a fejemből, amikor a városba érünk, különben az utakon végezném, és ezt nem engedhetem meg, nem akkor, amikor néhány szarházival kell foglalkoznom.

Caden – a picsába– Pick egy takarosnak kinéző hotel előtt parkolt le. Lecsúszott a motorjáról, levette a sisakját és a kesztyűjét, és a bejárathoz sétált. Nem voltam messze mögötte, így hallottam, ahogy azt mondja: – Két szobát.

A recepciós csábítóan mosolygott fel rá. Magas egy rohadék volt. Utáltam, ahogy a nő megnyalta az ajkait. – Sajnálom, uram, csak egy szabad szobánk van.

Hát persze, hogy kurvára csak egy volt.

A francba.

Ökölbe szorította a kezeit. – Van a közelben másik szálloda? – kérdezte.

– Igen, de feltételezem, hogy azok is mind tele vannak. Dedikálás folyik éppen. Rengeteg szerző utazott Melbourne–be emiatt.

Basszus.

– Rendben – sziszegte Pick az összeszorított fogai között. – Akkor kivesszük a szobát.

A szuka ismét megnyalta az ajkát. – Én, öhm, ha a barátod a szobában akar maradni, van egy szabad szoba a házamban.

Jézusom. Rajtam volt a sor, hogy ökölbe szorítsam a kezem, nehogy átnyúljak a pulton, hogy felpofozzam a ribancot.

Pick teste megfeszült. – Nem, köszönöm elég ez a szoba.

Ezt kapd ki, te hülye kurva!

A lány duzzogott. – Biztos vagyok benne, hogy a melbourne–i tartózkodásodat még... élvezetesebbé tudnám tenni.

Mivel nem tudtam megállni, odaléptem az íróasztalhoz, és felmordultam: – Általában fel szokta ajánlani magát a vendégeknek? Mit szólna ehhez a főnöke? Nem tudtam, hogy a kurvák mostanában már nappali műszakban is dolgoznak a kibaszott szállodákban.

A nő elsápadt, az egykor vörös arca kísértetiesen fehérré változott. – Rendben, egy szoba, és meddig szándékoznak itt maradni?

– Azt még nem tudom – válaszolta Caden. Hátraléptem, örültem, hogy ő válaszolt, mert én valami mást mondtam volna, ami biztos nem tetszett volna neki.

– Százharminc egy éjszaka. – Elvigyorodott. A ribanc változtatott a modorán, és tetőtől talpig végig mért minket, valószínűleg azt gondolva, hogy nem engedhetjük meg magunknak.

– Rendben van. – sóhajtott fel Pick.

– Remek. – Megfordult, hogy elhozza a kinyomtatott papírt, és közben Caden a válla fölött rám sandított. Rávillantottam a tekintetem. – Csak írja alá itt – mondta a nő. Pick aláírta. – Köszönöm, a 209–es lesz a szobájuk, és remélem, jól érzik majd magukat – mondta kizárólag Cadennek.

Csendben kimentünk a motorjainkhoz, leparkoltuk őket a szálloda parkolójában, és felmentünk a lifttel a negyedik emeletre.

Miután beértünk a szobába, amelynek volt kis teakonyhája és nappalija, oldalt pedig egy szobája, amelyben kétségkívül a fürdőszoba is volt, azt mondtam: – Enyém a kanapé.

– Rendben. – Rövid válasza felbosszantott, és amikor besétált a hálószobába, és nem mondott semmi egyebet, az feldühített.

Klassz. Ez a hónap maga lesz a kibaszott pokol.