8.-9. Fejezet

 

Nyolcadik fejezet

Josie

 

Fordította: Sweety

 

Pénteken arra ébredtem, hogy Simone felugrott az ágyamra. Miután eléggé magamhoz tértem, tudni akarta, mi a fene történt velem előző este. Elmondtam mindent, az összes gondolatot, ami átfutott az agyamon. Hogy mennyire úgy éreztem, nem érdemlem meg a két férfi törődését.

Ő csak kuncogott, és azt mondta: – Drágám, te megőrültél. Tudtam, hogy csak a szájuk jár. Jesszus, minden nő láthatja, hogy mit éreznek irántad. Az is nehezükre esik, hogy a szemüket levegyék rólad. – Elkomorult és felsikoltott.

Erre kicsapódott a hálószobám ajtaja, és ott állt Caden és Eli, egy szál boxeralsóban. A mellkasuk gyorsan emelkedett és süllyedt, fegyvereiket a szoba felé tartották.

Simone nevetésben tört ki, a hasát fogva feküdt az ágyamon.

Grimaszoltam és vállat vonva mondtam: – Bocsánat, ööö, egy kicsit izgatott ma a suli miatt.

Először Caden eresztett le, majd elvigyorodott mintha tudná, hogy hazudok, és valójában róluk beszéltünk, majd a fejét rázva kiment a szobából.

Eli csípőre tett kézzel, amiben még mindig ott volt a fegyver, forgatta a szemét. Mielőtt kisétált, azt mormolta: – Minden nő őrült.

Miután Simone–nal mindent kibeszéltünk, rájöttünk, hogy késésben vagyunk az óráról, ezért eszeveszett rohanásba kezdtünk. Mindketten gyorsan felöltöztünk, én farmert, pólót és kabátot, míg Simone szoknyát, harisnyát és gyapjúpulóvert választott. A srácok jóképű arcukon vigyorral nézték végig, ahogy össze–vissza rohangáltunk a házban, hogy rendbe szedjük magunkat. Kifelé menet felkaptam reggelire egy banánt, és bemásztam Simone kocsijának anyósülésére. Ijedtemben megugrottam mikor kinyílt a hátsó ajtó és hátra nézve láttam, hogy Eli mászik be a kocsiba.

– M–mit csinálsz? – Kérdeztem.

– Kicsim. – Elmosolyodott. – Ugye nem gondoltad komolyan, hogy hagyjuk, hogy egyedül menj az egyetemre? Az idő felében én kísérlek, később pedig jön Caden és levált.

– De miért?

– Édesem, senki nem baszakodhat veled. Meg kell győződnünk róla, hogy azok a faszfejek megkapták az üzenetet, máskülönben velünk gyűlik meg a bajuk.

Gyengéden megérintette a vállamat, azután visszahúzta a kezét, és azt mondta: – Ne izgulj, Josie. Nem fogok beülni az óráidra. Odakint várok, amíg végzel.

– Ez nagyon jó móka lesz – tapsolt egyet Simone, majd beindította a kocsit, és elindult.

– De... – Kezdtem, aztán inkább a számba dugtam a banánt, míg bekötöttem a biztonsági övet.

– Komolyan, bébi. Csak törődj bele.

Nem mintha lett volna más választásom, tényleg.

Csendben maradtam, és elmosolyodtam. Ha őszinte akartam lenni magamhoz, örültem, hogy nem volt más választásom. Aggódtam a mai nap alakulása miatt. Cameront ismerve, tajtékzani fog a tegnapi összetűzésük miatt.

Az, hogy magam mögött tudtam Eli-t, enyhítette a nyugtalanító gondolataimat.

Csak ebéd után jöttem rá, hogy milyen nehéz is az, hogy Eli velem volt. Tartotta a szavát, és az előadóterem előtt várt. A női hallgatók pillantásai azonban irritáltak. Tudtam, hogy sok itt a csinos lány, és mindegyikük a durva, jóképű motorost bámulta.

Soha nem jött még hozzám ennyi lány az osztályban, hátha bemutatom őket Eli–nak. Amikor nem reagáltam, csak meredtek rám. Egy pillanatig rosszul éreztem magam emiatt, de ez gyorsan el is múlt, mert nem akartam, hogy Eli azt higgye, más nőket akarok ráerőltetni, főleg mivel ilyen erősek voltak az érzéseim iránta.

Nyögve álltam fel a helyemről, és kisétáltam a teremből. Ez volt az utolsó órám ebéd előtt, utána pedig már csak egy órám volt, de az kétórás lesz.

Ahogy kiléptem az ajtón, észrevettem Eli-t, ahogy ott állt velem szemben, csakhogy legalább öt nő vette körül. Morgolódtam az orrom alatt. Toppantani akartam a lábammal és odatáncolni hozzá, hogy kimutassam az igényem rá.

De nem tettem.

– Helló – mondta valaki mellettem.

Felnézve gyorsan hátráltam egy lépést. Egy ismeretlen srác állt előttem. – Öhm, szia.

Elmosolyodott. – Bocs, nem akartalak megijeszteni. Kevin vagyok. – Szerencsére nem nyújtotta felém a kezét. – Néhány órára együtt járunk, és, öhm, bocsánat, meg akartalak keresni, öhm, most, hogy nem, öhm vagy Cameronnal.

Levegő után kaptam. – Soha nem voltam vele.

– Sajnálom. – Elpirult. – Tudom, úgy értettem, hogy hallottam, hogy Cameron meghátrált, és most, hogy így van, azt akartam tudni, hogy lenne–e kedved... elmenni moziba vagy ilyesmi.

– Nem – morogta egy hang. Mindketten a mellettünk álló Elira néztünk.

– Te ki vagy? – Kérdezte Kevin.

– Az övé vagyok, ő pedig az enyém. Ezen kívül ő a Hawkshoz tartozik.

Felkaptam a fejem. Én az övé, ő pedig az enyém?

– Billy, jössz velünk ebédelni? – szólította meg egy lány.

– Nem – csattant Eli, miközben a tekintetét nem vette le Kevinről.

Néztem, ahogy a lány és a barátai duzzogva rám meredtek, majd elsétáltak.

– Oké, én lépek is – mondta Kevin.

– Helyes – jelentette ki Eli egy rövid csettintéssel, majd keresztbe fonta vastag karjait a mellkasán.

Mielőtt Kevin leléphetett volna, Caden jelent meg a háta mögött. – Probléma van? – morogta Caden.

Te jó ég!

– Nem – nyikkantottam. – Kevin éppen indulni készült. – Egy fejbiccentéssel Kevin gyorsan arrébb húzódott, Caden pedig megfordult, és végigkövette a szemével, ahogy kiment az iskolából.

– Mi volt ez az egész? – kérdeztem Eli–tól.

– Bébi – ez volt minden, amit mondott.

Bosszantó ember.

Elindultam a folyosón, hogy az ebédlő felé vegyem az irányt, amikor Caden megkérdezte: – Mit akart az a fickó?

– Elhívta Josie–t randira.

– Mi a fasz? – mordult Caden.

Megpördültem, hogy szembe forduljak velük, és rájuk meredtem. – Hát, nem mintha Eli–nek nem lett volna mozgalmas reggele, és most, hogy itt vagy, a nők extrán meg fognak őrülni. Már nem is számolom, hányszor kérték el Eli számát, vagy kérdezték, hogy szabad–e egy randira, vagy hogy miért van itt, vagy hogy elmondják, milyen dögös. Most pedig miattad is ezt fogják csinálni, Caden. – Morogtam az orrom alatt, majd megfordultam, és elsétáltam. Győzött bennem a frusztráció, ami miatt úgy reagáltam, mint egy kis féltékeny fruska.

A nevetésük követett, amikor beléptem az ebédlőbe, aztán csend lett. Minden szem ránk szegeződött. Most az egyszer nem rejtőzködtem és nem bújtam el. Kihúztam magam és beálltam a sorba. Eli és Caden közvetlenül mögöttem álltak.

Éppen a választékot néztem, amikor valaki előttem megköszörülte a torkát. Felnézve elvörösödtem, amikor egy másik, számomra ismeretlen srác mosolygott rám.

– Szia, Tony vagyok. Azon gondolkodtam, hogy ráérsz–e a hétvégén?

Te jó ég!

Mindenki tudta, hogy Cameron visszavonult? Erre most a pasik határozottan közeledtek felém?

Egészen addig, amíg az Eli és Caden testéből áradó hő hozzá nem ért a hátamhoz. A karjukat a mellkasukon összefonva bámultak Tonyra.

– Ők a testőreid, vagy mi? – kérdezte Tony.

– Nem – morogta Caden.

– Testvérek? – kérdezősködött tovább Tony.

– Kurvára nem – csattant fel Eli.

– Csak húzz a picsába, és mondd meg minden hülyének, aki megpróbálja randira hívni Josie–t, hogy velünk kell számolnia – parancsolta Caden.

Basszus. Megráztam a fejem, fogtam a tálcámat, és a legközelebbi szabad asztalhoz mentem. Lecsaptam a tálcát és leültem.

Ekkor vettem észre, hogy csak egy almát hoztam el. Magamban vállat vonva felvettem, és beleharaptam. A gyümölcs leve végigcsorgott az államon. Letöröltem, miközben Eli az egyik oldalamra ült, Caden pedig a másikra.

– Ennél többre lesz szükséged – mondta Caden, és két szelet pizzát tett a tálcámra.

– Köszönöm – mondtam.

– Drágaságom, mi csak vigyázunk rád.

– Tudom, de...

– Szia, barátnőm. – Egy hosszú lábú szőke mosolygott rám, amikor megállt az asztalunk előtt. Belül felnyögtem. Még sosem találkoztam ezzel a nővel, mégis barátnőmnek szólított. – A hétvégén bulit rendezek. Azt akartam tudni, hogy van–e kedvetek eljönni?

– És nekünk mi a jó ebben? – mosolyodott el Eli. Gyorsan lehervadt a mosolya, és bocsánatkérő grimasszal nézett rám, miközben én meredten bámultam. Gondolom, nem várhattam el, hogy egyik napról a másikra kikapcsolja a csajozós viselkedését. Legalább emiatt rosszul érezte magát.

Visszapillantottam a szőkére, és azt mondtam: – Nem, de köszönöm, hogy megkérdezted. – Elmosolyodtam.

– Király, mi lenne, ha csak a barátaid jönnének?

Nagyon szerettem volna a fejemet az asztalba verni. Ehelyett a pizzán töltöttem ki a mérgem, és durván beleharaptam.

– Elfoglaltak vagyunk – mondta Eli.

– Nos, esetleg tudok valamiben segíteni – dorombolta.

Horkantva haraptam még egy falatot a pizzámból.

– Van valami problémád? – kérdezte tőlem.

Sóhajtva letettem a pizzámat a tányérra, és ránéztem. – Nem, nincs, de szerintem túl keményen próbálkozol. Igen, dögös pasik, de már mondták, hogy elfoglaltak, te pedig még mindig próbálod magad rájuk tukmálni. – A számat becsukva, elpirultam. Soha nem beszéltem még ennyit ismeretlen emberrel, főleg nem ilyen ellenségesen.

Megdöbbentett a saját viselkedésem.

És az sem tetszett, hogy Eliből és Cadenből akart egy darabot.

– Sipirc – morogta Eli.

Dühösen fújva visszaviharzott az asztalához.

– Édesem...

– Nem hiszem el, hogy így beszéltem vele – mondtam.

– Kicsim – kezdte Caden. – Szerinted dögösek vagyunk?

Elpirultam és most örültem, hogy megint félbeszakít minket valaki.

– Sziasztok, el sem hiszitek, milyen pletykákat hallottam a mi kislányunkkal a főszerepben – mondta Simone, miközben leült velünk szemben. Ránézett a kipirult arcomra, és megkérdezte: – Mi folyik itt?

Eli kuncogott, hátradőlt a székén, és azt mondta: – Nem sok minden. A nők folyton ránk hajtanak. Josie–nak ez nem tetszik. Az egyik lánynak meg is mondta a magáét. Ráadásul Josie szerint dögösek vagyunk.

– Eli – csattantam fel.

– Drágaságom – mondta Caden halkan. A fejemet maga felé fordítva közelebb húzódott hozzám, így az orrunk majdnem összeért. – Tetszik, hogy nem szereted, ha a nők megpróbálják belénk mélyeszteni a karmaikat. Azt bizonyítja nekünk, hogy tényleg akarsz minket. Így talán, ha úgy alakul, megmondod a piócáknak, hogy mi a te pasijaid vagyunk.

– Um. – Elpirultam, nehezen vettem a levegőt. – O–oké.

– Jó. – Elmosolyodott, és egy hajtincset a fülem mögé simított, ezzel bizsergést küldve végig a testemen. Észrevette rajtam a borzongást, és a mosolya még szélesebb lett.

Felrázva magam a kábulatból, Simone–ra pillantva kérdeztem: – Szóval, mik a pletykák? – majd újra enni kezdtem a pizzámat.

– A fenébe, te nőszemély. Olyan rohadt szerencsés vagy – mondta, miközben Cadenről Elira pillantott. – Már csak a rád vetett tekintetüktől, a bugyimba tudnék élvezni.

– Simone – förmedtem rá.

Megrázta a fejét. – Mi van? Kisasszony, ne izgulj a többi ribi miatt. Ahogy ezek a srácok bánnak veled, úgyis le fog esni nekik.

– Simone. Pletykák?

– Ó, igen. A többit nem érdemes megemlíteni, de elmondom a kedvencemet. Ezek a fiúk a maffia tagjai. Azt hiszik, hogy valami drogbáró lánya vagy, és azért vannak itt, hogy megvédjenek. És úgy tűnik, Cameron ma nincs itt a suliban. Azt mondják, a srácaid kinyírták. – Megvonta a vállát, és nekilátott a tésztasalátájának.

Te jóságos ég!

A pletykákat tudom kezelni. A korábbi gyötrelmeket nem igazán. Hadd higgyék, amit akarnak. Többé már nem érdekelt.

 

 

Kilencedik fejezet

Josie

 

Fordította: Sweety

 

A következő hónap csak úgy elrepült. És nagyrészt boldog pillanatokkal és kellemes élményekkel volt teli.

Az első hétvége lazsálással telt. Csak azért merészkedtünk ki, hogy meghajtsuk a Harley–kat. Vasárnap korán reggel arra ébredtem, hogy a kanapén alszom a két emberemmel. A fejem Eli vállán pihent, a karja lazán átkarolta a derekamat, ahogy a kanapén feküdt. A lábam és az egyik kezem a mögöttem fekvő Cadenen támaszkodott. Ő is hanyatt feküdt, de mindkét keze a lábamat melengette. Aggódtam, hogy kényelmetlen nekik, de tetszett ez a helyzet, hogy életem két legfontosabb embere vett körül. Így aztán nem esett nehezemre odabújni Elihez, és visszaaludni.

Az egyetem elképesztően békés volt ebben a hónapban. Cameron okosan távol tartotta magát tőlem, bár ez nem akadályozta meg, hogy halálos pillantásokat vessen rám minden közös óránkon, vagy amikor meglátott minket a kampuszon sétálni. A barátainak is azt tanácsolta, hogy maradjanak távol tőlem. Minden egyes nappal egyre jobban éreztem magam az egyetemen, azt kívánva, bárcsak már rég elmondtam volna valakinek otthon, még azelőtt, hogy Simone a saját kezébe vette volna ezt az egészet.

A semmiért szenvedtem.

Ez olyasmi volt, amit egy darabig még bánni fogok.

Az első két hétben a srácok és köztem viszonylag kellemesen alakultak a dolgok. Megöleltek, gyengéden megérintettek egy könnyű simogatással, vagy megcsókolták az arcom, a homlokom vagy a nyakam.

Aztán Caden tíz nappal ezelőtt odajött hozzám, és azt mondta, hogy elmegyünk randizni. Persze a szívem hevesen kezdett verni az izgalomtól, de az idegesség görcsbe rántotta a gyomrom. Vajon hol fog végződni a randi? Az ágyban, együtt? Nem voltam biztos benne, hogy készen álltam erre.

Miután felöltöztem farmerbe és egy csinos, testhez simuló felsőbe, amire kabátot vettem, kisétáltam a hálószobámból, Caden már az ajtóban állt, Eli pedig a kanapén ült.

– Készen állsz? – Kérdezte tőlem Caden.

Mosolyogva bólintottam, majd megfogtam a felém nyújtott kezét. Másik kezemet a karjába fűztem.

– Később visszajövünk.

Megfordultam, és Simone–t kerestem, bár tudtam, hogy már elment. Zavarodottság söpört végig rajtam, amikor nem láttam sehol. Kihez beszélt Caden?

– Ne aggódj – felelte Eli.

A szemeim tágra nyíltak. – Te nem jössz?

Rám kacsintott. – Nem, édesem, ez a ti estétek Cadennel. Viszont holnap este velem leszel.

Te jó ég! Most még idegesebb lettem, mint ezelőtt.

Először lennék kettesben Cadennel, mióta megérkeztek.

Egyedül.

Vajon próbál majd megcsókolni?

Ó, nagyon reméltem... még akkor is, ha a gondolattól pillangók repkedtek a gyomromban.

De eddig még nem voltunk Eli nélkül, és aggódtam, hogy fájdalmat okoz neki, hogy Cadennel leszek. És ha féltékeny lesz, és kiakad?

– Kicsim – szólított meg Eli. Felállt a kanapéról, és odajött hozzám. Megfogta az arcom, és megnyugtatóan rám mosolygott.

– Jól esik, hogy aggódsz miattam, de neked és Picknek szükségetek van erre, ahogy nekem is szükségem lesz rá holnap este. Szükségünk van arra, hogy kettesben is legyünk.

– De...

– Édesem – szakított félbe. – Nem azt mondom, hogy nem szeretem a hármasban töltött időt. De azt hiszem, ahhoz, hogy ez működjön, szükségünk van... basszus, most úgy fogok beszélni, mint egy csaj. Szükségünk van a külön randi-estjeinkre.

Caden köhögéssel leplezte a nevetését. – Ja, ez tényleg csajosan hangzott, tesó.

Eli megforgatta a szemét. – Baszd meg, te is egyetértettél velem.

A szemem sarkából elkaptam Caden tekintetét. – Tényleg?

– Persze, bébi. Billy lehet, hogy legtöbbször egy idióta, de néha igaza is lehet.

Eli keze az arcomról a vállamra csúszott. – Édesem, szeretném, ha megtennél nekem valamit.

Olyan komolyan mondta, hogy rögtön megkérdeztem: – Mit?

– Üsd meg. – A fejével Caden felé biccentett. Kuncogtam, amikor láttam, hogy megrándul a szája, amiből tudtam, hogy viccel.

– A drágaságom nem fog ilyet tenni.

Eli előrehajolt, ajkai gyorsan a nyakamhoz értek, majd azt suttogta: – Jó éjszakát kicsim, és ne aggódj miattam. Csak érezd jól magad, oké?

Elhúzódott, hogy lenézzen rám. – Oké, Eli – suttogtam.

Aznap este Caden elvitt az első hivatalos randinkra, és ez teljesen más volt, mint amit Elivel együtt szoktunk csinálni. Caden először egy étterembe vitt, ahol tengeri herkentyűket ettünk, beszélgettünk és sokat nevettünk.

Meglepődött, amikor megkérdeztem tőle, hogy szerinte működni
fog-e, amit csinálunk. Gyorsan bólintott, majd azt mondta: – Igen, Josie. Tudom, mit érzek irántad, és tudom, hogy Billy is így érez. Segít, hogy ő egy rendes srác, és megbízom benne veled kapcsolatban. Minden rendben lesz. Krisztusom, basszus, ami közöttünk kialakul, fantasztikus lesz.

Szégyenlősen mosolyogtam, és azt válaszoltam, hogy hiszek neki. Ha együtt tudtak működni Elivel, hogy velem legyenek, akkor nem kellett tovább aggódnom amiatt, hogy egymás ellen fordulnak valami miatt. Meg kellett bíznom bennük, ahogy ők is megbíztak bennem.

Evés után Caden elvitt Eli új teherautójával, amit még az első héten vett, amikor megjöttek. Először azt hittem, hogy csak a parkolóba visz... mert nem ezt csinálták a párok?

Az embereim durva, kemény motorosok voltak. Kétségtelenül frusztrálta őket, főleg a gatyájukban, hogy milyen lassan haladtak a dolgok. Én pedig rosszul éreztem magam emiatt. Különösen mivel én voltam az, aki visszatartotta őket, főleg akkor, mikor láthattam néha a reggeli merevedésüket, amit megpróbáltak elrejteni a fürdőszobába menet. Nemcsak a reggeli merevedésükre gondoltam, azokra az alkalmakra is, amikor leültem velük a kanapéra, vagy amikor a lakást takarítottam, és azon kaptam őket, hogy engem néznek, miközben – szerintük diszkréten – igazgatták magukat a farmerjukban.

Bár az ő... erekciójukra gondolni nem volt jó ötlet az első randimon Cadennel. Amikor behajtott az egyetlen autósmoziba, izgatott voltam, és már attól is beindultam, ha arra gondoltam, hogy miattam felállt a farkuk.

– Bébi, gyere ide – kérte Caden. Izzadó tenyérrel, szaporán dobogó szívvel és a gyomromban táncoló idegekkel csúsztam a középső ülésre, közvetlenül mellé.

Csakhogy hiába pánikoltam, mert ő csak átkarolta a vállam és magához húzott. Aztán hátradőlt, és néztük a filmet, miközben ő lapátolta, én pedig csak rágcsáltam a pattogatott kukoricát.

Az ajkam is rágcsáltam, mert vártam, hogy történjen valami. Azt akartam, hogy Caden ajkai az enyémen legyenek. Tudni akartam, milyen érzés, milyen az ízük. Már belefáradtam a homlok– és nyak puszikba. Ha tényleg egy pár leszünk, akkor nem kellett volna már tovább haladnunk?

Aztán átfutott az agyamon egy gondolat.

Arra vártak, hogy én lépjek?

Te jó ég, lehet, hogy igen. Azt mondták, hogy lassan haladnak, de ez már kezdett túl lassú lenni.

Csalódott és bosszús nyögés hagyta el az ajkamat, ami visszhangzott a teherautó fülkéjében.

Miért tették ezt velem? Haszontalan voltam ezen a téren. Nekik kellett volna lépniük, nem nekem, az isten szerelmére.

– Mi a baj, drágaságom? – Kérdezte Caden, miközben megszorította a vállam.

Gondolkodás nélkül előre hajoltam, és felé fordultam. A karja leesett a vállamról, miközben szórakozott arckifejezéssel bámult rám.

– Ne vigyorogj rám, Caden. Mit gondoltatok ti ketten? Mindketten tudjátok, hogy nem vagyok nyomulós. Szükségem van rá, hogy valamelyikőtök megtegye az első lépést. Ha rám bízzátok, sosem jutunk el sehová, és Istenemre mondom, inkább előbb, mint utóbb el akarok jutni odáig, bármennyire is megrémít a gondolat, hogy valahogy elrontom az egészet, te és Eli pedig kinevetitek a kétbalkezes kislányos viselkedésemet, és leléptek. Én…

Nem tudtam a mondatot befejezni. Caden a nyakamnál fogva durván magához rántott. Ajkaink majdnem összeértek, úgy morogta: – Bébi, minden, amit tenned kellet, hogy adsz egy jelet, amit most meg is tettél. – Elmosolyodott, majd a szája az enyémhez simult.

David, aki sok évvel ezelőtt fogva tartott, soha nem csókolt meg, amiért most hálás voltam. Mert amit most Caden tett, az valami különleges volt, és boldog voltam, hogy megoszthattam vele, és izgatottan vártam, hogy a következő éjszaka valami hasonlóan különlegeset oszthassak meg Elivel.

A csók nem gyengéd volt, hanem kemény és szenvedélyes. Caden megdöntötte a fejét. Követtem a mozdulatát, a csók elmélyült, amikor a nyelvét a számba csúsztatta. Jóságos ég! Aztán felnyögött, én meg kétségbeesetten markoltam a pólóját, nem akartam, hogy elszakadjon a számtól.

Megszűnt az idő, ahogy csókolóztunk, de amikor levegőért kaptunk, ami abban a pillanatban nagyon nehezemre esett, az ablakok már bepárásodtak, és az emberek már javában tolattak ki a parkolóból.

– Basszus, drágám, ha így csókolsz, alig várom, hogy megtudjam, mire vagy még képes.

A pír elborította az amúgy is felhevült arcomat. Erős bizsergést éreztem a lábaim között, amitől összedörzsöltem a combjaimat. Persze Caden észrevette, és hangosan felnyögött, mintha fájdalmai lennének.

– A fenébe, bébi, ha ezt csinálod, a lassúság a múlté lesz.

Megnyalva az alsó ajkam megkérdeztem: – Szóval, én... ööö... jól csináltam... a csókot?

Hátrébb rántotta a fejét a vállamon, a szemei tágra nyíltak.

– Josie, ez volt az első csókod?

Az ölemben lévő kezemre pillantva bólintottam.

– Krisztusom – sziszegte Caden. Felnéztem rá. Előrehajolt, és gyengéden megcsókolta az ajkamat. – A csajom, édes és félénk, és még sosem csókolták meg. Annyira örülök, hogy én csókolhattalak meg először, kicsim. Ezt nem mondjuk el Billynek. De bassza meg, szépségem, biztos vagyok benne, hogy a száddal megrengeted Eli világát.

Boldogsággal telten elmosolyodtam. Amitől még szélesebben mosolyogtam, hogy Caden egyértelműen törődött Elival. Nem akarta elmondani Eli–nak, hogy az övé lett az első csókom, és ez... édes volt.

– Csinálhatjuk még egyszer? – kérdeztem.

Caden végigsimított az arcán. – Drágaságom – nyögte. – Szívesen folytatnám tovább, de csak ennyi önuralmam van. Mi lenne, ha hazamennénk, és basszus, otthon adnék egy jóéjt csókot.

– Oké – mondtam boldogan, és már csúsztam is vissza az ülésembe és csatoltam is be a biztonsági övet. Caden nevetése betöltötte az utasteret.

Caden hű volt a szavához. Még a hálószobám ajtajához is odakísért, szótlanul és idétlenül megcsókolt, aztán finoman betolt a szobámba, és becsukta az ajtót, úgy, hogy ő a túloldalán maradt.

Eli randija nagyon szórakoztató volt. Vadabb volt, mint Caden. Míg Caden a csendet, addig Eli a zajt kedvelte, ami megmagyarázta, hogyan kerültünk a Luna Parkba a St Kildán. Korán volt, így kézen fogva sétálgattunk, miközben megnéztük a dolgokat. Sokat kuncogtam Eli bohóckodásain. Nem érdekelte, ha hülyét csinált magából, ha ezzel megnevettetett. Úgy tűnt, mintha mindig elemében lenne, és ezt szerettem benne.

A vérmérsékletére nagyon oda kellett figyelnem. Az indulatossága soha nem nekem szólt. Teljes lényemmel tudtam, hogy Eli mellett biztonságban vagyok. De ha valaki meglökött, vagy rosszul nézett rám, Eli átváltozott olyanná, amilyennek Marybeth éttermében láttam. Egyszer még vissza is kellett fognom, amikor egy kamasz, tizenhét év körüli kölyök néhány haverjával arra sétált, és beszólt valami durvaságot, arról, hogy nem bánná, ha az ágyában lennék.

Eli megpördült, és megragadta a srác pólóját. – Mi a faszt mondtál? – sziszegte az arcába.

– Haver, higgadj le. Csak viccelt – mondta a másik srác.

– Leszarom, hogy viccelt–e. Tanulj egy kis kibaszott jó modort. Ő az én nőm, és nem szeretem, ha más srácok szarságokat beszélnek róla.

– Oké, oké, rendben van, tesó.

– Nem vagyok a kibaszott tesód. – Eli ide–oda rángatta a srácot a pólójánál fogva.

Ekkor tértem magamhoz a sokkból, és Eli mellé léptem. – Hagyd abba – követeltem. – Eli, ő csak viccelt. Nem gondolta komolyan.

– Ő...

– Eli, kérlek, csak engedd el, hogy visszatérhessünk a szórakozáshoz. Kérlek.

 Megragadtam a karját. Rám nézett, és azonnal elengedte a gyereket. Elindultam az ellenkező irányba, tudva, hogy Eli követni fog, és így is tett, ott hagyva a tizenévesek csoportját.

– Josie...

Megálltam, és szembefordultam vele.

– Eli, nem csinálhatod ezt tovább – mondtam nyugodtan. – Nem mindenki akar valamilyen módon ártani nekem. Ők csak kamaszok voltak Eli, csak hülyéskedtek és szórakoztak. Nem sértődtem meg, és neked sem kellene.

Hozzám lépett és két oldalról a nyakamra simította a tenyerét.

– Kicsim, sajnálom, oké. Tudom, hogy szarul tudok uralkodni magamon, de ez azért van, mert éveken át néztem, ahogy apám verbálisan bántalmazza anyámat. Soha nem lett belőle fizikai bántalmazás, de amit mondott, az elég volt ahhoz, hogy kicsinálja. Minden kibaszott alkalommal mélyen megsértette, és nem akarom, hogy te is ezt érezd. De a kedvedért megpróbálom fékezni magam... valamennyire.

Eli soha nem beszélt a szüleiről, és örültem, hogy most megnyílt előttem. Bizonyos értelemben meg tudtam érteni a viselkedését, de meg kellett tanulnia, hogy többé már nem voltam sebezhető, főleg, ha mellettem volt a két lovagom.

Közelebb lépve hozzá átkaroltam feszes derekát, fejemet a mellkasának támasztottam, és hallottam a heves szívdobogását.

Te jó ég, az én rosszfiú motorosom ideges volt?

Ez a gondolat őrültség volt. Nem lehetett az.

– Oké, Eli. Köszönöm, hogy ezt elmondtad. Anyukád még mindig az apukáddal van?

– Igen, édesem. Már sokszor kértem, hogy hagyja el, de soha nem fogja. Bármennyire is tudja, hogy milyen nehéz a gyerekének hallani és látni azt a szarságot, ezért is költöztem el tőlük olyan fiatalon.

Az államat a mellkasára támasztva felnéztem rá. – Sajnálom, hogy ezzel kellett megküzdened, míg felnőttél.

– Kicsim, igazából ez semmiség volt. Kurvára említésre se méltó. Nem, amikor sokan ennél nehezebb dolgokon mentek keresztül.

Rám gondolt.

Mégsem számított, hogy az enyém nehezebb vagy más volt. Az számított, hogy Elinak fájdalmat okozott, hogy így kellett látnia a szüleit, és én ezt gyűlöltem.

Felcsúsztattam a kezem a mellkasán, és lenyűgözve figyeltem, ahogy elállt a lélegzete. A szemei tágra nyíltak, és a nyakán hevesebben lüktetett a pulzusa.

Beletúrtam a hajába, és kicsit lejjebb húztam, hogy összeérjenek az ajkaink, majd kicsit hátrébb húzódtam, hogy lássam a reakcióját. Felszisszent, átölelte a derekam, a tekintete pedig felhevült és éhes lett, azután közelebb hajolt, és ajkait újra az enyémhez szorította.

Megnyalta a számat, tesztelve, hogy készen állok–e. Amikor kinyitottam a számat, a nyelvemet az övéhez simítottam felnyögött, és a lágy csók szenvedélyessé hevült.

Eli elhúzódott. Megfogta a tarkómat és a mellkasához szorított. Időbe telt, mire levegőhöz jutottunk.

– Jézusom, édesem. Jézusom. Meg kell állnunk, mielőtt itt és most, mindenki előtt elkaplak.

Ebben a pillanatban semmi ellenvetés nem jutott eszembe.

– A fenébe is, az, hogy nem mondasz semmit, mindent elárul. Hűtsük le magunkat, és élvezzük az éjszakát.

– Ez azt jelenti, hogy többé nem csókolsz meg?

– Kurvára nem – nevetett fel.

És igaza volt. Az éjszaka hátralévő része étellel, lovaglással, ajándékokkal és szórakozással telt. A legjobb az volt, hogy Eli csókokat lopott, amikor csak tudott. Úgy tűnt, hogy az ajkai mindig visszatalálnak az enyémhez, és én örömmel tettem eleget neki.

Meglepődtem, hogy Caden és Eli mennyire másképp csókoltak. Mindketten tudtak kemények, gyengédek és finomak lenni. De mindkettő a maga csodálatos módján.

Függőség.

Az enyémek voltak, és alig vártam, hogy a csókolózás után a következő szakaszhoz érjünk... remélhetőleg hamarosan.

A hónap hátralévő részét az egyetemmel és a munkával töltöttem. A srácok külön jártak, mert egyikük sem akart őrizetlenül hagyni, amikor megnézték Memphist, és beilleszkedtek Memphis területén. Úgy tűnt, most már Dodge és Dallas is a városban voltak. Én magam még nem találkoztam velük, de Eli azt mondta, hogy jól berendezkedtek a Caroline Springs–i táborban, bár azon elgondolkodtam, hogy valójában mi folyik ott, hiszen Talon annyi tagot küldött ide. Egyszer majd eljutok addig, hogy megnézzem Memphist, Dodge–ot és Dallast, de a tanulás minden maradék időmet lekötötte, amikor épp nem Elivel és Cadennel voltam.

Mivel annyira elfoglalt voltam, a dolgok a srácok és köztem nem haladtak tovább a forró csókoktól, amelyek nemcsak az elmémet, hanem a testemet is megőrjítették. Minden este elkísértek a szobámba, és mindkettőjüktől megkaptam a jóéjt csókomat... és ennyi volt.

Megint rám vártak?

Nem tudtam, hogy arra várnak, hogy én tegyem meg az első lépést, vagy tényleg annyira fáradtak a történtektől. A védelmem és a tábor őrzése között úgy tűnt, hogy kimerültek.

A másik okot csak két nappal később tudtam meg.

Két éjszakával később, a szemem tágra nyílt.

Két éjszakával később megtanultam, hogy többről van szó, mint amire gondoltam.

Két éjszakával később belesétáltam valamibe, amitől pillanatok alatt nedves lett a bugyim.